Iványi Ödön 1954-ben került Salgótarjánba, Somlyó-bányatelepen tanított, majd a városi közigazgatásban dolgozott. A megyei könyvtár igazgatójának tisztét 1958-tól 1969-ig látta el. Ettől kezdve nyugállományba vonulásáig a Madách Imre Gimnázium tanára volt. Főfoglalkozású állásai mellett is mindig sokat tett azokért, akikben talentumot érzett. Vezetett szakköröket, irányította a bányász-képzőművészeti kör munkáját, szervezte a Nógrád Megyei Képzőművészeti Stúdió tevékenységét s volt vezetője a sziráki alkotótábornak is. Empatikus eszközökkel, nagy türelemmel, emberséggel segítette felszínre hozni tanítványai képességeit. Egykori kollégái, diákjai mindig óriási szeretettel beszélnek nyugodt, derűs, erőt sugárzó személyéről. Iványi sok műfajban alkotott, de talán az akvarell az, ami legmeghatározóbb az életművében. Erről maga is így nyilatkozott: „Akvarelljeim a tisztaság utáni vágyból születnek… Szeretném felkelteni a szebb utáni vonzalmat. Mert vallom, hogy nem feltétlenül szükséges bemocskolni sem a levegőt, sem a társadalmat, sem egymást. Ezért beszélek már csak arról, ami ragyog és tiszta, mint a kristály.”

Iványi Ödön: Borulat