(Megjelent: Dornyay Béla Múzeum évkönyve, 2021)

Salgótarjáni köztéri szobrairól szóló sorozatom harmadik részében Molnár Péter szobrászművész Salgótarján és környékének alkotásait mutatom be. E témának az időszerűségét adja az is, hogy 2022-ben Salgótarján várossá nyilvánításának 100. évfordulóját ünnepeljük és Molnár Péter Salgótarján olyan jeles személyekről készített portrékat, akik sokat tettek városunkért vagy a város jó hírnevét vitték: Förster Kálmánról, Róth Flórisról, Chorin Ferencről, Dornyay Béláról, Bátki Józsefről, Zenthe Ferencről, Szojka Ferencről.

Molnár Péter 1965. április 27-én született Salgótarjánban, Somoskőújfalun nőtt fel. Ahogy önéletrajzában vallja, világképét nagyban meghatározta az az emberi tartás, ami szülei összetartó nagy családjában a mesterségbeli öntudatból és alázatból fakadt. Képzőművészeti vonzódása hamar, tízéves korára tudatos pályaválasztássá érett. Sok segítséget és biztatást kapott ehhez első mesterétől és azóta is jó barátjától, Földi Pétertől. Az anyag szeretete természetszerűleg a szobrászat felé irányította érdeklődését. Szobrászati tanulmányaimat Budapesten végezte. 1979-1984 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában, majd 1986-tól 1991-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Művészetére a legnagyobb hatást Kő Pál gyakorolta. A főiskola elvégzését és a családalapítást követően visszatért Somoskőújfalura, ahol tanárként helyezkedett el, és a szobrászati és restaurálási munkái mellett azóta is folyamatosan tanít. Több salgótarjáni általános iskola és gimnázium után jelenleg a Váczi Gyula Alapfokú Művészeti iskola tanáraként dolgozik.

Alkotói pályájának kezdetén a Nógrád Megyei Közgyűlése megrendelésére elkészítette Felsőpetényben a Mindszenty emléktáblát 1992-ben, a bíboros születésének 100. évfordulója alkalmából. 1995-ben Kazárra megformálta a falu egykori híres polihisztor papjának, Szabó Istvánnak a szobrát. Szabó István író és műfordító volt, ő fordította le először magyarra Homérosz két nagy eposzát, az Iliászt és az Odüsszeiát. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak.

Ahogy már fentebb szó volt róla, Molnár Péter több salgótarjáni kötődésű személyről készített portérszobrot vagy emléktáblát a megyeszékhelyre. A város központjában a Fő térrel szemközti parkban kapott helyet 2012-ben  Dr. Förster Kálmán, Salgótarján első polgármesterének szobra. Förster Kálmán 1922-től 1944-ig állt a város élén. A mészkő szobor tökéletesen, ugyanakkor szerényen illeszkedik a térbe, méreteivel és formájával azonban méltóságot sugároz.

Förster Kálmán a felvidéki Szepes vármegyében, Szepesolasziban született 1885. július 29-én. Tanulmányai befejezését követően 1910-ben Poprád város polgármesterévé választották, mely feladatot egészen 1918-ig látta el. A határmódosítások következményeként a hivatali esküt nem tette le a csehszlovák kormányra, ezért távoznia kellett szülőföldjéről és Budapesten telepedett le, ahol 1920-1921-ben Újpest helyettesítő polgármestereként dolgozott. Az akkorra már nagy közigazgatási tapasztalattal rendelkező Förster Kálmánra bízták meg Salgótarján várossá alakulásának előkészítésével. Munkája elismerése is szerepet játszott abban, hogy ő lett Salgótarján első polgármestere 1922 és 1943 között. „Hogy mennyi és milyen munkát jelentett számomra a hihetetlenül elhanyagolt Salgótarjánnak valamennyire való rendbe hozása, azt csak az tudja kellőképpen méltányolni, aki Salgótarjánt 1922 előtt és 1943 után, vagyis 21 év polgármesteri működésem elején és annak végén látta” – írja visszaemlékezésében Förster Kálmán[1].

Salgótarjánban Förster Kálmán első intézkedései közé tartozott egy építészeti-szabályozási tervpályázat kiírása. A pályázatot Vargha László, a kor egy neves városrendezőépítésze nyerte meg. Elgondolását soha nem valósították meg, de alapja lett a későbbi rendezési terveknek. A terv lényege a korábbi horizontális terjeszkedési koncepciók után a vertikalitás volt: „fel kell kapaszkodnunk a hegyre". Szűk, össze nem érő völgyekben feküdt ekkor a település, 23 különböző telep és puszta tartozott Salgótarjánhoz. Kezdetben nem támogatták a hosszan elnyúló északdéli terjeszkedést, inkább a kelet-nyugat irányú, völgyekbe és be nem épített területekre irányult a városfejlesztési szándék. A városvezetés a közművesítés hiányosságait is igyekezett pótolni. Szabályozták a Tarján-patakot, csatornázták a Pécskő-patakot, utakat köveztek le.

Förster Kálmán polgármestersége ideje alatt Salgótarján jelentős fejlődésen ment keresztül. Molnár Péter Förster szobrába belesűrítette az első polgármester személyiségét, a város fejlődését és az utókor megbecsülését is.

Az ún. kisfőtér parkjában elhelyezett szoborkompozíció központjában Förster Kálmán polgármester ülő figuráját látjuk. Molnár Péter tervpályázatra beadott műleírásában így fogalmazza meg a polgármester elhelyezkedését a szoborkompozícióban: „Förster Kálmán alakja a padszerű elemnek a téglatest és a függőleges hasáb közé eső részén lenne elhelyezve. A plasztikai történés a vízszintes elemnek ezen a felén csomósodna, a másik oldalán a függőleges és vízszintes irány vizuálisan szabadon, ollószerűen nyitva lenne hagyva, így olyan lenne, mint egy téri képzeletbeli koordináta rendszer, melynek origója közelében foglalna helyet Förster Kálmán, utalva személyével a város történetének kezdetére.”[2] A szoborkompozíció e terv szerint valósult meg, tehát Förster Kálmán a város origójaként, kezdeteként jelenik meg. Az architektonikai elemek a város jelenlegi építészeti jellegét adják vissza, a függőleges és víziszintes irányokat, ahogy a korabeli rendezési tervek is utalnak e két irányra.

Az öltönyt és nyakkendőt viselő Förster Kálmánt békésen ül a város közepén, fejét kissé felfelé tartja, szinte szemlélődve. Jobb keze a térdén, bal keze a térdére fektetett csukott könyvön nyugszik, mely a becsülettel végigjárt, lezárt életutat jelképezi, de utalhat az értékes önéletrajzi írására is. Förster szerénységét hangsúlyozza a szobrász azáltal, hogy nem emelvényre helyezi az egykori polgármestert, hanem egy padszerű tömbre ülteti le, ezáltal emberközelivé válik, olyan köztéri szoborrá, hogy bárki közelébe mehet, mellé ülhet.

Kabátja könnyedén fekszik a vállán. Kalapja a mellette fekvő téglatest alakú asztalszerű lapon nyugszik. A kalap bizonyos szögből nézve magashegyek vonulatait imitálja.

A szobor azt a pillanatot idézi meg, mint amikor 1967-ben visszalátogatott Salgótarjánba, mint nagy formátumú, haladó gondolkodású ember, dicsérőleg szólt a már elkezdődött városfejlesztési munkálatokról. A művész az anyagválasztásról így írt: „A kő anyag választását több dolog is indokolhatja. A kő anyag utalhat Förster Kálmánnak a Tátra hegyei és sziklái iránt érzett olthatatlan vonzalmára. (Mint tudható az életrajzából, szenvedélyes természetjáróként, még poprádi polgármestersége idején gyakran látogatta a közelben fekvő tátrai hegyvidéket.) A környező épületek fehér műkő anyagára rímelve harmonizálhat azokkal, a park színvilágából viszont fehér színével figyelmet felkeltő módon tűnhet ki.”[3]

Salgótarján központjában, a városházi Pantheonban áll Molnár Péter városunkhoz kötődő több jeles személyének a mellszobra is. Molnár Péternek a magas szintű szakmai tudás mellett megvan az az érzéke is, hogy a szobrokból előhívja az ábrázolt személyeknek azon tulajdonságait, melyek a legjellegzetesebbek és a nézők számára is a leginkább ismert arcát mutatják. Portrészobrai azért is időtállók, mert felülemelkedve az aktuális művészeti irányzatok keretein és elvárásain, örök értékek figyelembevételével készülnek. Egyszerre  klasszikusak, ugyanakkor modernek. A ma emberének szólnak, de a következő nemzedékek változó értékrendjével is lépést tudnak tartani, hiszen szobrai kortalanok, esztétikai korszakok felett állnak.

Egy portrészobor nem titkolt célja az, hogy a figyelmet egy fontos személyre és munkásságára irányítsa. Fontos tehát, hogy a szobor érdekes és megragadó legyen, és a nézők érdeklődését felkeltse a téma iránt. A megszokottól eltérő, de mégis vonzó alkotás arra ösztönöz, hogy meg akarjuk ismerni az okot, amiért az emlékművet létrehozták. Bár egy közismert személyről készített portrészobor nem enged tág mozgásteret a művész számára, mivel hasonlítania kell az ábrázolt személyre, mégis a mozdulat kifejezőereje, a talapzaton elhelyezett jelképek számtalan lehetőséget teremtenek egyedi és érdekes alkotás létrehozására.

A következőkben röviden sorra vesszük azoknak a személyeknek az életútját, akiknek portréját Molnár Péter készítette el Salgótarján lakói számára.

Róth Flóris szobrát 2000-ben avatták fel.   Róth Flóris (1865-1955) bányamérnök 1918-tól húsz éven át, nyugdíjba vonulásáig, dolgozott a bányavállalat irányítójaként Salgótarjánban.   Munkatársaival úttörő munkát végzett a bányavállalat korszerűsítése terén.  1894-től tagja, 1934-1940 között elnöke volt az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek.  Róth Flóris nemcsak a bányászat, hanem Salgótarján várossá fejlesztésében is fontos szerepet töltött be.  Érdemeiért 1936-ban a város díszpolgárává választották. A bányászathoz kötődik még két említésre méltó személy: id. és ifj. Chorin Ferenc, akik a gazdasági életben jelentős szerepet játszó Salgótarjáni Kőszénbánya Rt igazgatósági elnökei voltak. Emlékükre állíttatták a gránit kettős portré domborművet a salgótarjáni Bányászati Kiállítóhely épületének falára ifj. Chorin Ferenc lányai Chorin Daisy és Erzsébet 1998-ban.

2002-ben leplezték le Bátki József festő- és szobrászművész plasztikáját. Bátki 1877-ben született Zagyvarónán. Művészeti tanulmányait a párizsi Julian Akadémián, Münchenben, majd Grazban végezte.  Hazatérve Pestújhelyen telepedett le és Róth Miksa üvegtervező műhelyében dolgozott. Az I. világháború alatt számos vázlatot, tanulmányt készített. 1923-ban készítette el a salgótarjáni római katolikus templom főoltárának faragványait és a főoltárképet, 1934-ben pedig a zagyvarónai templom freskóit. 1923-ban Salgótarjánban egy országos képkiállítás aranyérmét kapta meg. 1932-ben elnyerte a Halmos Izor- díjat. 1934-től kezdve haláláig városunkban élt. 1944-től a Képzőművészeti Főiskola faszobrász tanszékének vezetője.

Dr. Dornyay Béla (Dr. Darnyay Dornyay Béla) portréja is a városházi Pantheont díszíti 2001óta. Dornyay Béla 1887-ben született Keszthelyen. 1901-ben Vácott belépett a piarista rendbe. Érettségi után Budapesten a piarista rendi tanárképzőben teológia-földrajz szakot végzett.   1910-ben szentelték pappá. 1913-ban doktori címet szerzett. 1910 és 1921 között a piarista rend rózsahegyi, veszprémi és mosonmagyaróvári gimnáziumában tanított. Rózsahegyen (ma Ruzomberok) 1912-ben megalapította a Liptó Vármegyei Múzeumot. 1921-ben kilépett a rendből. Tatai, veszprémi és mosonmagyaróvári múzeumszervezői tevékenysége után 1923-ban Salgótarjánba került. Itt 1940-ig tanított természetrajzot és földrajzot a Chorin Ferenc Reálgimnáziumban. 1940-től 1948-ig a keszthelyi Balaton Múzeum igazgatója volt. 1952-től 1954-ig a Magyar Állami Földtani Intézetben dolgozott geológusként. 1965. április 5-én hunyt el Budapesten. Régészeti, földrajzi és helytörténeti munkásságával jelentős mértékben hozzájárult Salgótarján és környéke múltjának feltárásához. 1927-ben egy városi múzeum alapítását szorgalmazta. 1933 és 1944 között magánkiadásban jelentette meg a „Salgótarjáni Könyvek” sorozatot. A Magyarországi Kárpát Egyesület alelnökeként jelentős szerepet vállalt a helyi természetjárás népszerűsítésében.  1933-ban kezdeményezte a Salgói Menedékház létrehozását. Tudományszervezői munkája jelentős állomása volt a Balassa Bálint Asztaltársaság elnöki tiszte. Dornyay Béla Salgótarjánban is teljesítette önéletrajzában megjelölt célkitűzését: „Minden erőmmel igyekeztem – élethivatásomat – a magyar föld megismerését és megismertetését szolgálni.”[4] 

Molnár Péter még 1997-ben készített egy Dornyay Bélát ábrázoló tölgyfa és bronz domborművet is a  Dornyai Béla Általános Iskola számára.

A Múzeum téri Pantheonon kívül Molnár Péter számos szobra áll még a városon belül és városhatáron kívül. Salgóbányán állították fel Zenthe Ferencnek, a nemzet színészének emléket emelő szobrot, mely a park éke. Zenthe portréjában, csakúgy, mint minden Molnár Péter által készített szoborban benne van az ábrázolt személy teljes lénye és a legszerethetőbb tulajdonságai sejlenek fel.

2011-ben Molnár Péter az Aranycsapat salgótarjáni futball-legendájáról is készített egy mellszobrot, melynek különlegességét az adta, hogy Szojka Ferenc még személyesen lehetett jelen a szoboravatón. Az akkor 80 éves sportoló fiatalkori önmagát láthatta viszont Molnár Péter alkotásán. Szojka klubja, az SBTC szervezett gyűjtést a város díszpolgárának emlékét őrző szobor felállítására. Szojka Ferenc 1954 és 1960 között 28 alkalommal szerepelt a válogatottban,1952-ben Helsinkiben kerettag volt az olimpián, de nem lépett pályára, így aranyérmet nem nyert. Két világbajnokságon vett részt. 1954-ben a svájci világbajnokságon ezüstérmet szerzett és az 1958-as svédországi világbajnokságon is szerepelt a magyar válogatottban. E mellszobor is lehetővé teszi, hogy a megörökített hírességről sok generáció megemlékezhessen.

Molnár Péter portrészobrokon kívül emlékművek elkészítésére is kapott felkérést. 2000-ben készítette el a Somosi hősök és áldozatok emlékművét, ami a két világháborúban és az 1956-ban elesett hősöknek állít emléket. A szobor a túlélők, az emlékezők, az anyák oldaláról tárja fel a háborúk drámáját. Az imára kulcsolt kezű, múltba, az emlékekbe, a fájdalomba révülő idős nőalak, ahogy a helyiek megfogalmazták, akár mindannyiunk édesanyja is lehetne.  Szintén Somoson áll a Hazatérés Emlékkút. Ezt az emlékművet a Somosi Kultúráért Egyesület kezdeményezésére a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma pályázati támogatásával közadakozásból állíttatta a falu 2004-ben azzal a céllal, hogy emléket állítson a trianoni békeszerződésben Csehszlovákiához csatolt környező települések 1924-ben történt visszacsatolásának.

A sziklatömbből kifolyó víz a hazakerült településeink visszanyert új életlehetőségét jelképezi. A vele szemben látható szobor a somoskői bazaltömlés oszlopait jeleníti meg. A töredezett, pusztult kietlen kőoszlopok tetején az életbe, a jövőbe vetett hit szimbólumaként nyílnak a kövirózsák magasan, hogy a földről a tekintetünk, s vele a lelkünk is felemelkedjék.

A Kőbányászaink emlékkövét 2007-ben Somoskőújfalu Önkormányzata és a Salgói Nyugdíjas Bányászszakszervezet készíttette az Oktatási és Kulturális Minisztérium pályázati támogatásával, azzal a szándékkal, hogy megemlékezzen a környék kőbányászati múltjáról és a település élő és elhunyt bányászainak munkájáról.

A kőhasítás mestersége mint a múlt kőbe zárt emléke tárul szemünk elé a kavicsszerű kő széthasított felületén. A domborművesen megformált alakok fejtik és faragják a jobb oldali sziklaként értelmezhető felületet. A kőbányász figurák hajolt testtartása a munka iránti alázatot és a hegy iránti tiszteletet fejezi ki.

A Szent Lázár Megyei Kórházban 2016-tól áll a Szent Lázár feltámasztása című szobor, mely a szegények és betegek iránti szeretet és kötelességvállalás szimbóluma.

Ahogy a fentiekben látjuk számtalan Molnár Péter szoborral találkozunk nap mint nap a város utcáit, tereit járva. Viszont felsorolni is nehéz lenne azt a rengeteg érmet, amit készített, illetve azt a rengeteg alkotást, amit restaurált.

Jelenleg Molnár Péter a Szent József plébániatemplom bejáratánál lévő szoborfülkékbe készíti el Szent Péter és Szent Pál, illetve Szent István és Boldog Meszlényi Zoltán szobrait. Az 1930-as években épült templom stílusához, illetve Bóna Kovács Károly egyszerűsített formavilágához alkalmazkodva készíti el alkotásait.  

 [1] Dr. ​Förster Kálmánnak, Salgótarján város első polgármesterének visszaemlékezései. Szerk.: Szirácsik Éva. Salgótarján: Nógrádi Történeti Múzeum, 2012.  96.p.

[2] Molnár Péter műleírása a Förster szoborról. Kézirat, 2011

[3] uo.

[4] Dornyay önéletrajza. DBM Adattár Ltsz: 4486-98. 26-27.