Tanulmány Fürjesi Csaba művészetéről
https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_NOGR_Muzevkonyv2008/?pg=45&layout=s
Fürjesi Csaba Madách-díjat kapott
A rendezvényről bővebben itt lehet olvasni, illetve meg is tekinthető:
http://www.agt.bme.hu/balassi/Madach_unnepseg2013.html
http://nogradtv.hu/video?vid=58243954
Shah Timor filmje Fürjesi Csabáról
Bővebben: http://shahtimor.hu/portfolio-filmek/furjesi-csaba-muveszete/
Fürjesi Csaba Profán mítoszok
Elhangzott: Budapest, Körmendi Galéria, 2009.
Először is kezdjük a címmel: Profán mítoszok. … Az embernek van transzcendens, égi, mitikus és földi története, melyek e sorrendben egy alászálló tendencia keretében bontakoznak ki. Ezen belül az ég a szellemmel, a mitikus a lélekkel, és a földi a testtel áll viszonyban. A mítosz mondhatjuk, a lélek története. Az ember földi világában a jelenségek egyediek, addig a mítoszok általánosak és egyetemesség közelibbek. A mítoszban azokat az archetípusokat találjuk meg, amiket az ember földi történetében egy magasabb rátekintésből való vizsgálatánál feltétlenül szükséges figyelembe venni. A modern pszichológia azt mondja, hogy a lélek különböző rétegekből áll. Ezek a lelki rétegek a mitológiai ciklusoknak feleltethetők meg. Egy közönséges történet ugyanis a népi legendák, a szépirodalom vagy egyéb területen akkor válik mítosszá, ha valaki belső látással megfejti e történet lelki összetevőit, és képes megragadni benne az általánost. Ilyen módon elvileg új mítoszok is születhetnének, azonban az új mítosz megszemélyesítései mögött már jól ismert ősi előképek állnak, a lélekben immár nem keletkeznek újabb tudati erőtípusok, legfeljebb a meglévők kombinálódnak.
Így van ez Fürjesi Csaba itt kiállított profán mítoszai esetében is. Az ülepedett mitikus elemekre rárakódnak újabb rétegek és aktualitásuk mindig időszerűbb, az aktuális kornak megfelelőek, de a téma, az eredeti tartalom az örök. Így is tervezi, hiszen műveivel nem akar újabb igazságokat felállítani, hanem az egyetemest kiemelni. Fürjesi Csaba alkotói pályájának kezdetén a nonfigurativitás, a gesztus uralkodott. Ezek az alkotások a másik teremben láthatók. Érdemes megtekinteni! Az abban élő bőívű gesztusnyelv, a vakmerő indulat és tobzódás a Profán mítoszok című ciklussorozatában tömör, letisztult formában jelenik meg. A figuralitásnak óriási szerepe van hatalmas méretű, expresszív vásznain. A mű témáját mindig erőteljesen körülhatárolja, ezt jelzi szimbolikusan a kontúrok alkalmazása, ezzel irányítja a figyelmet a fő mondanivalóra, legyen az akár az emberi fejlődés (Evolúció) vagy a fájdalomban való osztozkodás témája (Melankólia). Művei tele vannak közlésvággyal néhol felkiáltással. A múlt üzenete című képén az emlékek (színeiben is) halványan felsejlő képeit a gondolat sebességével vágtázó, népmeséinkből jól ismert táltosparipa viszi a feledés homályába. De e felejtést Fürjesi nem engedi. Magánmitológája fenntartja önképének meghatározó, megélt vagy vágyott eseményeinek elemeit.
Minden nemzetnek vannak eredetlegendái, mítoszai. Ugyanígy megvan ez kisebb egységekben, családokban, de akár az egyénben is. Ezek a mítoszok a csoport közös emlékezetének egy fontos részét alkotják s az ősök tudását őrzik. A mézeskalács titkos receptje a családi legendák és hagyományok továbböröklődésének szimbóluma. Mely családnak ne lenne egy féltve őrzött receptje, melyet gonddal őriz és ad át a család újabb nemzedékének. Ám vigyázat itt mégis valami dráma sejlik! Titok leng… a hétköznapok profán valósága mögött. Műveinek szereplői tulajdonságokat, cselekvéseket szimbolizáló állatok, ugyanígy a karakterizált emberi alakok egy – egy tulajdonságot hordoznak. Pl.: Búcsú, Káröröm, Melankólia.
Fürjesi tehát személyes mítoszrendszerrel foglalja össze a benne képpé váló karaktereket, emléklenyomatokat, élményfoszlányokat. Ezeket az elemeket szubjektív szempontok, egyéni nézetek szerint rendezi, azaz megélt élményalapra rakott mítoszok ezek. Vásznain igen nagy hangsúlyt kapnak a színek. Minden egyes szín egy-egy szimbólum. Fürjesi birtokában van az a titok, amellyel képes a meleg színek alkalmazásával képeinek drámaiságán finomítani. Mindettől a hatás nemhogy kisebb lenne, inkább tartósabb s ettől még elgondolkodtatóbbá válik a mű. Itt említem ismét a Melankólia című képet, mely meleg sárga színei ellenére mégis mélabú lengi be a szereplőket. Nem tudni, hogy a felül repkedő kis alak a baljós előjel szimbóluma vagy a vigaszé. A hamis rokonság című művében az egyik szereplő kezében ott a kisördög, a másikban a feketemacska (boszorkány), a harmadik (középső) rokon arca pedig két domináns színből áll – utalva ennek kétszínűségére, vagyis középen állva, a két ellenfél közti démoni harc tehetetlen szereplője. Kezével is a tanácstalanságát fejezi ki.
fotók a megnyitóról: http://www.kormendigaleria.hu/kiallitas/394.html?../kiallitas/394/fotok/5402.html
TÉR - RÉSEK Fürjesi Csaba kiállítása
Elhangzott: Balassagyarmat - Horváth Endre Galéria, 2009. szeptember 4.
Fürjesi Csabát a nógrádi közönség leginkább a ceredi nemzetközi művésztelep művészeti vezetőjeként ismerheti. A telep célja, hogy a különböző országokból meghívott alkotók nyaranta együtt gondolkodhassanak és dolgozhassanak, mindemellett pedig kölcsönösen megismerik egymás kulturális tradícióit, aktuális problémáit és törekvéseit. A Ceredre meghívott alkotók csoportos kiállítása évről évre látható a salgótarjáni múzeumban. Ám Fürjesi Csaba szervezőkészsége, a közösségért vállalt alázatának az az eredménye, hogy míg hazánkban, és világszerte is számtalan önálló kiállítást is tud már maga mögött, Nógrád megyében ez a tárlat második.
Fürjesi Csabát állandó kíváncsisága és a képzőművészet iránti elkötelezettsége hajtja, hogy országhatáron túl is megismerje a kortárs törekvéseket. Minden egyes hely, szituáció és alkalom lerakódik benne, mely valamikor - ahogy Fürjesi Csaba mondja: üzenetként előjön. Ugyanígy az elmúlt évek folyamatos utazása is. A salzburgi nyári és az egyiptomi téli egyetem lelkes résztvevője volt, melynek eredménye: a hatalmas élményanyag, míg a bécsi és berlini tartózkodásának a technikai fejlődés és tökéletesedés volt.
Mindezidáig a Profán mítoszok nagy ciklussorozatát nyitottam meg már több alkalommal, mellyel nemcsak az archetipikus, de a saját, - mondhatni magánmitológiát teremtett - méghozzá asztrálmítoszi keretek között. A régi idők embere megszentelt időben és megszentelt térben élt. A megszentelt tér azt jelentette, hogy rendezett világot tapasztalt maga körül, a megszentelt idő pedig azt, hogy élete idejének ritmusa volt. Mindkettő, a tér és az idő megszentelése is kozmikus történésekhez igazodott. A külső világban megtapasztalt, teremtett rend ugyanúgy a benső rendeződést segítette. Erről szólt Fürjesi Csaba Profán mítosz sorozata. Szimbolikus állatalakokkal ábrázolta a hétköznapokat, az ünnepeket, a téli és a tavaszi napfordulót stb.
Az itt kiállított Tér-rések sorozat darabjai a profán mítoszokból nőttek ki, hiszen ezek is mítoszok, de kortárs mítoszok. Elegyednek azonban a 20. század elejének egzisztencialista filozófiájával, melynek lényege ma is érvényes lehet.
Tér rés - így jelöli ezt a ciklussorozatot – melynek lényege - az idő- és térnélküliség. Az itt kiállított képeken egy színtérben vannak a motívumok, tehát nem utal semmi arra, hogy hol játszódik pontosan a jelenet.Nem fontos, - játszódhat bárhol. Történhet bárkivel, bármikor. Ami az időt illeti, az az örök jelen. Most zajlik minden, most öt órakor isszák az teát, (Öt órai tea c. festmény) most van a napfogyatkozás, (Napfogyatkozás c. festmény) most vezetik be a trambulint. (A trambulin bevezetése c. festmény) Ez az, melyre rámutat Fürjesi Csaba, melyet világjárása során megtapasztalt: az ember akárhol él: ember, aki éli a reggeleket, délutánokat, napfelkeltét, napfogyatkozást, ugyanúgy várakozik a másikra, örül a jöttének, (Hát mégis eljöttél c. festmény) ugyanúgy kerül végletes pozícióba (Végletes pozíció c. festmény) Balassagyarmaton, Budapesten, Fayumban vagy Berlinben. Bárhol ihatja az ötórai teáját, vagy ülhet képletesen szólva és ábrázolva a szikla tetején egy karosszékben, ahol ügyelni kell, hogy az egyensúly fel ne boruljon, hiszen az mindenhol végzetes. Mert az ember saját lelkét viszi magával minden útra, örömeit, bánatait, s ehhez igazodnak az ottani mindennapjai. S itt válik igazzá Fürjesi Csaba festményein a nagy egzisztencialista filozófus Sartre mondata, az ember azzá lesz, amivé teszi magát: mivel a szabadságunk adott, lépten-nyomon választanunk kell, ami felelősséggel ruház fel bennünket. Idézhetjük Fürjesi Csaba Hang a liget mögött című festményét, hogy megyünk-e a liget mögötti hang után, vagy nem. A természet veszélyforrást jelent-e vagy megtalálja helyét benne, ahogy Sartre A dialektikus ész kritikája című művében ezt boncolgatja. A témák hétköznapiak de ilyen típusú egyéni feldolgozásban inkább felmagasztalódnak, s ünnepi vagy nagy szerepet kapnak ezek a hétköznapiságok a képeken.
Fürjesi Csaba mottója ezen a tárlaton lehet akár az, mint egyik művének a címe: Carpe diem. Mégpedig a Seneca-féle bölcsességgel: Aki elmulasztja a pillanatokat, végül elmulasztja egész életét. Az élet, akár egy pillanat: mulandó; s miért ne élnénk szépen a kicsit, ha abból áll össze az egész? Tehát ne hagyjuk, hogy napjaink értelmetlenül teljenek, keresni kell az élet igazi célját és minden aprónak tűnő pillanat örömét. 
Zsigmond nyomában - Fürjesi Csaba kiállítása
Elhangzott: Pásztói Múzeum, 2007. szeptember 20.
Fürjesi Csabának hazánkban és világszerte is számos önálló kiállítása volt már, ám Nógrád megyében az első egyéni kiállítására most itt a Pásztói Múzeumban kerül sor, melyre nincs is talán alkalmasabb időpont, mint Pásztó várossá nyilvánításának 600. évfordulója.
Pásztó 1407. április 26-án nyerte el Luxemburgi Zsigmondtól a mezővárosi rangot. (Mint ahogy polgármester úr az előbbiekben elmondta) A vidék főura Tari Lőrinc, a király kalandos életű lovagja eszközölte ki Pásztó számára ezt azáltal, hogy az uralkodó ellen lázadó bárókkal szembeszegült. 1401 tavaszán ugyanis belpolitikai válság robbant ki Magyarországon. A nemzeti színezetet öltő mozgalom élére álló főurak letartóztatták a királyt, és Zsigmond védelmére Tari Lőrinc kardot rántott és súlyos sebeket szerzett. E jeles alkalom Fürjesi Csabát is megihlette, s ezt az anyagot mutatjuk be a nagyközönségnek, melynek középpontjában Luxemburgi Zsigmond személye áll. Zsigmond portréiban benne van a magyar trónon leghosszabb ideig ülő királyunk uralkodásának majd minden főbb eseménye. Gyönyörűen olvasható szimbólumokba sűríti a főurakkal szembeni harcát, a városalapításokat, a Sárkányrend létrehozását.
Zsigmond 1387-ben 19 évesen került egy polgárháború pusztította, konfliktusokkal terhes ország élére. Néhány évig mindent megtett annak érdekében, hogy az őt trónra segítő bárók jóindulatát biztosítsa, de 1392-ben a legbefolyásosabb családokat kiszorította az ország vezetéséből és velük szemben igyekezett az újonnan felemelt híveire támaszkodni. A király pálfordulása azonban belpolitikai válságba fulladt, amely 1401 tavaszán robbant ki. A nemesség szabadon elégítette ki haragját Zsigmond kegyencein, s ezek futásban kényszerültek menedéket keresni. Az ország vezetését az államhatalom szimbólumává előlépett Szent Korona nevében az országtanács vette át, élén mint a "Szent Korona kancellárja", Kanizsai János érsek, Bebek Detre nádor, Szécsényi Frank, országbíró állottak.
Ezt a történetet sűrítette Fürjesi Csaba a hatalmas méretű grafikájába, ahol az ölbe tett kézzel sorsára váró uralkodó fején a korona átalakul a menekülő híveivé és legfelül a legmagasabb szellemi szinten a koronában, a Szent Korona nevében a három főúr, akik átvették az ország irányítását a királytól. Ugyanez a motívum bővül tovább egy hasonló képén, melynek címe: Áldozat Zsigmondnak. A kép felső része megegyezik az előbbiekben tárgyalttal, de a kép alsó részén és igen kis méretben már Tinódi Lantos Sebestyén krónikájából a Zsigmondra vonatkozó rész jut eszünkbe: „Sok párta nélkül való leányokat, /Szép menyecskéket és szép ruhásokat, /Kiknek Zsigmond megmérte köldekeket, /Hosszúságokat és ő szép tügyeket.”
Zsigmond nyomában című alsorozatában arra utal, mennyire hat ki a ma emberére, szűkebb értelemben a pásztóiakra Zsigmond és Tari Lőrinc személyisége. Csaba több képén látható Zsigmond körül templom. Zsigmond uralma alatt ugyanis megsokasodtak az egyházi intézmények. A király egy ideig komolyan neheztelt főpapjaira, mert azok az ő fogva tartása idején ellenségeihez csatlakoztak. Kinyilvánította, hogy a magyar egyház élén ő maga áll. Ennek ellenére számos kolostornak adományozott birtokot. Az ország fontos helyein társaskáptalanokat létesített, amelyeknek az oktatásban, a szegények támogatásában volt szerepük. Zsigmond korának művészeti alkotásain fellelhető motívumok is visszaköszönnek e képken. Zsigmond hatása egész Európára kiterjedt. Magyar királyként a Német-római Birodalom uralkodója lett, de hatalmának bázisa még akkor is Magyarország maradt. Az ő korában Buda Európa egyik központja volt.
Fürjesi Csaba kiállított grafikáinak másik részét képezik a kisteremben látható metafizikai témát érintő alkotások. Hatalmas méretű grafikáival az emberi életfolyamat egyes állomásait ábrázolja, asztrálmítoszi keretek között.
Kilépés című mű: az én-lélek születése a fizikai testben, majd a leszületés során az a fönt és a bent helyett a lent és a kint lesz. Ez a kiáradás vagy kilépés a Teremtőből, mely asztrálmítoszi keretek között a Bak csillagképe. Az én-lélek elindul, hogy beteljesítse feladatát, átlényegítse az anyag világát és kiteljesítse saját szellemiségét. Ez az időszak a fogantatástól az újszülött kor végéig, vagyis 6 hetes korig tart. Az Első állapot a végleges kiszakadást jelenti a teremtő egységből: Vízöntő. (6 hetes kortól 3 és fél éves korig) Az Origó: 3 és fél éves kortól 7 éves korig és a 7 éves kortól a 10 éves korig tartó időszak az ébredő öntudaté és a szellemi ébredésé. Erőit befelé fordítja önmaga létének mélyére száll, a lelkiség és a szellemiség végső titkaiba mélyed. Önmagában éli át Istent, a hagyomány szerint Isten tenyerében él. Majd kialakul az egyénisége, és kifelé fordul az érdeklődése. (Halak, Kos) Üzenet: 10 és fél éves kortól 14 éves korig az önérdeket szolgáló erők fellépése. A kiszabaduló erőket a szabályok, normák, a törvényes rend vagyis maga az Üzenet tartja kordában. (Bika) Tükröződés: (Ikrek) 14-21 éves kor próbatétele - lélekpróba, vagyis az egyénben levő kettősség küzdelme a jobbulásért, az önismeret, az önuralom, és az egyéniség megszerzéséért. Csak az tud továbblépni, aki valakivé válik. Aztán a beteljesülés és szellemi megerősödés időszaka után (14-28 éves korig, majd 28-49 éves korig) jönnek a Jelek - sorsszerű korlátozások, betegségek megjelenése a beteljesületlen feladatok, el nem végzett munka következményeként. (Szűz – 49éves kortól 56 éves korig.) Ezt követi a Mérleg időszaka az Egyensúly című grafikában. 56-63 év között az ember egyensúlyt teremt önmaga és a külvilág között. Magasabb szellemi szintű átélésre törekszik és egyúttal lényeget látóvá válik. Az Ülepedés pedig gyökeres átalakulás, amikor az anyagi minőség elválik a szellemitől, vagyis az én alámerülése. Feloldódik az anyagi közegben, hogy majd átlépjen az örök szellemibe. Fürjesi Csaba műveivel mély kérdéseket boncolgat. Reméljük, ez a kiállítás megadja mindenki számára hordoz valódi üzeneteket.
Könyv Fürjesi Csabáról
A könyvről:
Shah Gabriella: Carpe diem - Album Fürjesi Csaba művészetérőlMegjelent: Palócföld 2009/6. https://m.blog.hu/no/nograd-art/file/f%C3%BCrjesicarpediem.pdf
