Elhangzott Pásztón 2010. február 12-én

Épp Salgótarjánból jöttünk, ahol most nyitottunk egy Csohány Kálmán kiállítást, melynek döntő része akvarellből áll. A meghívón úgy szerepelt, hogy a természet és művészet napja alkalmából nyílik ez a kiállítás. Hogy valóban létezik – e ilyen nap, vagy világnap, nem tudom, de  Kusnyár Evelin tárlatával mi is csatlakozhatunk ehhez a naphoz, hiszen ha jól megnézzük a Vitaminhiány című tárlat jól illeszkedik ebbe a témakörbe.

Miért mondom ezt?   Mert Evelint is foglalkoztatja a környezetvédelem a mindennapokban, mely azonban kihat a művészetére. Például újrahasznosított kartonból csinált kiállítási installációkat, ebből az anyagból később lámpákat is alkotott.   2008-ban és 2009-ben pályázatot adott be a  Zeptart-ra. Először újrahasznosított kartonból készített süteményes dobozt, tavaly pedig a gyerekek megmaradt rajzaiból csinált teáskészletet.

Jelen kiállításon nyúl, bárány, csirkelábon álló hal - állósüllő, banán, almacsutka látható. De mindez mit jelent?  Evelin azt mondja, minden utazását fényképekkel dokumentálja, ezeket használja fel aztán a képei elkészítéséhez.  Számítógépes technikával készül, majd ezt kinyomtatja festővászonra. Igazi 21. századi technika. Ha mélyebbre nézünk a képek értelmére, az is teljesen a 21. század problémáira utalhat. Az ember belelépett a természet rendjébe, felborította azt, felélte maga körül a környezetet, elpusztította erdőit, kilőtte állatait, leaszfaltozta rétjeit, ezáltal magát is tönkretéve. Komoly dolgok forognak kockán és nem csak az egyéni jólétünk. Veszélyben van a Föld, s ezáltal az egész emberiség is. Ha nem teszünk gyorsan valamit, akkor talán már késő lehet, s végleg meg lesz pecsételve bolygónk sorsa.  

A civilizáltnak nevezett környezet fenntartása érdekében végzett hétköznapi cselekedeteink súlyosan sértik az ökológiai rendszereket.

Evelin alkotásain is ezek a súlyos problémák jelennek meg: az ember beleavatkozik a természet rendjébe, és ennek eredménye azonban káros hatással jár. Így jöhet létre a hal, melynek lába van. – Állósüllő c. kép.

Az ember kitalálta a klónozást – Evelin képén utalhatunk talán Dollyra, az első klónozott bárányra, melynek a művésznő a Medve címet adta. Az állat elveszti az igazi valóját.   A probléma, hogy az állatkísérletek során a klónozott utódok jelentős része különböző testi rendellenességeket mutatott és nincs rá biztosíték, hogy e zavarok – tetőzve szellemi fogyatékossággal – elkerülik az embert. Itt jut eszembe, ahogy látom Evelin képén a sárgarépát, hogy évekkel ezelőtt olvastam egy cikket arról, hogy a répa klónozható. De volt olyan hír is, miszerint Dolly megteremtője embert is klónozhat. Így lehetne például Kusnyár Evelinből is három – mint a Triumvirátus c. kép is mutatja.

Vagy napjaink másik nagy problémája a kergemarhakór. Itt egy pozitív példát mutat fel a művésznő, a magyar marhát, ami szerencsére az egyetlen faj, mely mentes e kórtól. De vajon van-e még a természetben olyan növény, élelmiszer vagy bármi, amit teljesen természetes? Lehet – e még kavicsot dobálni a vízbe, vagy már az is fertőzött? Vitaminhiányos már az egész életünk, lehet-e még az almából, banánból természetes vitamint nyerni? Meddig ihatunk csapvizet bármely kútról? Kifeküdhetünk e védelem nélkül a napra, vagy nézhetünk-e egyáltalán a nap felé?  Még a Puncs című képen is jól látható, hogy nagyanyáink gyermekkorában még rózsaszínben tündökölt a világ, nem volt annyi fekete folt, mint ma.  A természet sérüléseit Kusnyár Evelin megpróbálja befoltozni, apró varratokra utaló jelekkel ölti össze a sebeket. 

A kiállítás olyan állomásokat villant fel, hogy milyen jellegű problémák lehetnek, ha az ember ellensége a természetnek. Kifejezi ezt az Úton c. képével, ahol a piros vonal az ember számára kijelölt út. De Evelin meghagyja a nézőnek a kétséget, nem vigasztal, nem mutatja meg, hogy merre tart az emberiség. Tehát megvan még a lehetőség, hogy a helyes úton járjunk.

Köszönöm figyelmüket! 

A megnyitó képekkel együtt itt olvasható: nograd-art.blog.hu/media/file/KusnyárEvelin.pdf