Film készült Szabó Tamás képzőművészről A Magyar Művészeti Akadémia megbízásából portréfilm készül Szabó Tamás szobrász- és festőművészről. Néhány fotó a forgatásról és egy kis ízelítő:
Szabó Tamás köztéri szobrai Salgótarjánban
Mint azt a Dornyay Béla Múzeum 2019. évi évkönyvben megjelent tanulmányom bevezetőjében is megfogalmaztam, Salgótarjánt nem véletlenül nevezik a szobrok városának, hiszen az 1960-as évektől, a modern városközpont arculatának kialakításában tudatosan tervezték a lakókörnyezet és az azt díszítő köztéri képzőművészeti alkotások együttesét. A legforgalmasabb tereken, az épületek közül kimagasló hegytetőn, a fák rejtekében, vagy éppen a külváros eldugott belső udvarain számtalan plasztika töri meg a természet és az épített környezet gyakran ámulatba ejtő, ám összességében mégis az egyhangúság benyomását keltő világát. Most sem kezdhetem ezt másként, hiszen jelen írásom is egy kiváló szobrászművész salgótarjáni alkotásairól szól. Véleményem szerint Szabó Tamás Munkácsy-díjas alkotó életművéből kiemelkedik az a két szobor, mely Salgótarján tereit díszíti: az 1956-os emlékmű és Balázs János szobra.
Szabó Tamás portréja, 2020. Fotó: Shah Timor
Szabó Tamás 1952. október 10-én született Budapesten, s csupán pár hetes volt, amikor a család hazaköltözött Salgótarjánba. Itt nevelkedett a Rokkant-telepen, a Cigány-domb szomszédságában. Ez a helyszín rendkívül meghatározónak bizonyult művészeti élete vonatkozásában is. Visszaemlékezése szerint gyermekkorának meghatározó élménye volt, amikor barátaival a November 7. Filmszínházban vetített filmhíradóban meglátott egy lányt, amint agyagból korsót készít. Ekkor határozta el, hogy szobrász lesz belőle. A házuk mellett, az udvaron talált agyagból készített első alkotásai Miska-kancsók és agyagtankok voltak, majd portrékat készített: Jókairól, Madáchról stb.[1] A gimnáziumi évek alatt Iványi Ödön szabadiskolájában képezte magát. Salgótarjánban azokban az időkben pezsgő kulturális élet folyt. Ekkor épült ki Finta György tervei alapján a városközpont, és készült el a Karancs Szálló tömbje. Neves művészek éltek a városban, ekkor indult a Tavaszi Tárlat, az Országos Rajzbiennálé, a Szabadtéri Szoborkiállítás, bárokban, éttermekben híres zenészek játszottak, és a város tereit fiatalok töltötték meg élettel. Szabó Tamás visszaemlékezése szerint másik meghatározó salgótarjáni élménye az volt, amikor Botos Zoltán barátja elszaladt hozzá azzal a hírrel, hogy Balázs János újra festeni kezdett. Ettől fogva napi vendégek voltak Balázs Jánosnál, s festéket, ecsetet, vásznat vittek neki, hogy folytatni tudja az alkotást.[2]
Szabó Tamást 1973-ban elvitték katonának, majd 1974 és 1979 között az Iparművészeti Főiskola üvegtervező szakára járt. Főiskolai tanulmányainak lezárulása óta Budapesten él, 1987-tól a Százados úti művésztelep tagjaként önálló művész. Időszakonként szentendrei műtermében is dolgozik. 2007 és 2019 között a Szegedi Tudományegyetemen rajz-művészettörténet tanszékének docense volt. Szobrai mellett kimagaslók festményei és grafikái is. Sokoldalú művészeti munkáját számos kiállítás díja mellett 2000-ben Munkácsy-díjjal ismerték el. A Magyar Művészeti Akadémia tagja. Műveit számos köz- és magángyűjtemény őrzi, többek között a Dornyay Béla Múzeum is.
Szabó Tamás legelső köztéri murális alkotása a budapesti Ajtósi Dürer soron egy lakóépület három ajtaja feletti sugaras dombormű volt, majd Nagykanizsa városi uszodájának készítette el a Kút figurával című bronzplasztikáját. Emblematikus munkája volt az 1987-ben felavatott kisvárdai Érintés című, Ábrahámot és Izsákot ábrázoló monumentális bronzplasztikája. A lebegő szobor elkészítése rendkívüli művészi kvalitásokat mutat, kivitelezési munkálata szakmai bravúrt kívánt. Ugyancsak lebegő szoborkompozíciója a budapesti Dob utcában, az egykori zsidó gettó bejáratánál elhelyezett Carl Lutz emlékmű. Carl Lutz svájci diplomata, budapesti alkonzul volt, aki a második világháború alatt folyamatosan mentette a zsidó embereket. Az allegorikus kompozíció egyik eleme egy földön fekvő, meggyötört figura, aki a felette lebegő – tűzfalhoz rögzített – angyalalak felé nyújtja kezét. Az angyal egy leeresztett drapériát tart, összekötve az égi és a földi világot.
Szabó Tamás művészete szakított a kifejezetten merev köztéri szobrászati sablonokkal „A zakószobrokat ki nem állhatom, meg a nagykabátszobrokat – vallotta művészetéről. – Volt egy időszak, amikor nyakig benne voltam a barokk imádatában. Caravaggio például nekem a mai napig a legfontosabb. Például a Dob utcai szobor is úgy született, hogy a barokk igézetében álltam.”[3]
Súlyos történelmi drámának állít emléket Budapesten az izzó kemencét idéző Roma holokauszt emlékműve is. A műalkotás hatását fokozza, hogy a belül aranyozott gránitoszlopba vésett vájatokon keresztül a belső térben egy bronzból mintázott, megnyomorított emberi alak látható.
Az 1956-os sortűz áldozatainak emlékműve
A salgótarjáni 1956-os emlékmű Szabó Tamás életművben és Salgótarján köztéri szobrai között is egyaránt jelentős helyet foglal el. A szobor létrejöttének körülményeiről Sulyok László a „Palócföld” című folyóiratban írt egy tanulmányt,[4] így jelen írásomban erre nem térek ki bővebben. A szovjet emlékmű helyén, a December 8. tér közepén álló kompozíció egyik részét, a bronz férfialakot 1991-ben avatták fel, az előtte álló monumentális obeliszket pedig másfél évvel később. Az emlékmű az 1956-os salgótarjáni sortűz áldozatai előtt tiszteleg.
Szabó Tamás: Az 1956-os sortűz áldozatainak emlékműve, 1991. bronz, műkő, Salgótarján, Vásártér. Fotó: Shah Timor
Az 1956-os emlékmű részlete Fotó: Shah Timor
„1956. december 8-án Salgótarjánban, a délelőtti órákban tüntetésre gyülekeztek környékbeli bányák, illetve helyi üzemek dolgozói, számos járókelő. A 3-4 ezres (más becslés szerint 1-2 ezres) tömeg egy munkástanácsi vezető, valamint egy korábbi politikai elítélt szabadon bocsátását követelte. A BM megyei főosztálya (megyei rendőrkapitányság), és a szomszédos megyei tanács épületének védelmére karhatalmi egységeket és szovjet katonákat vezényeltek. Máig tisztázatlan körülmények között, fél 12 tájban robbant ki az a sortűz, amely mai ismereteink szerint 46 halálos áldozatot követelt. Száznál is több sebesültet szállítottak kórházba. Többen a kórházban, vagy az oda való szállításuk közben vesztették életüket.”[5] Szabó Tamás 1956-ban csupán négy éves volt, mégis mély nyomokat hagytak benne a salgótarjáni események. Visszaemlékezései szerint édesanyjának is részt kellett volna vennie a tüntetésen, ám ő haza ment, és már Rokkant-telepi házuk ajtajában állt, amikor meghallották a lövéseket. Ez az emlék tört fel belőle, amikor a szoborpályázatra készítette a tervét.
Az emlékmű témájában, kivitelezésében és szimbolikájában is jelentős, megrendítő alkotás. A kompozíció két részből áll: egy emberi alakból és egy hatalmas obeliszkből. Lépcsőkkel megemelt, macskakővel kirakott köralakú kis téren áll a fehér kőoszlop, amivel szemben a szinte lebegni látszó figura látható. A megkínzott, meggyötört, de meg nem tört alak ruhátlan, csupán egy ágyékkötőt visel, testtartásával, keresztezett lábaival, kitárt karjaival a keresztrefeszített Krisztust idézi. Ily módon a szobor a salgótarjáni áldozatok hatalommal való szembenézését, a szabadságért hozott áldozatát a krisztusi mártíriummal állítja párhuzamba. A kiszolgáltatott figura teste – mintegy az őt ért lövés hatására – lendületesen előre dől, tehát valójában közvetlenül a sortűz eldördülése utáni pillanatnak vagyunk tanúi. A magatehetetlen alak a földről kissé felemelkedik, mintha csak a föld és az ég között „lebegne”, nem tudni, hogy még él-e vagy halott, elbukik, vagy felemelkedik. Csukott szeme, kissé nyitott szája az átélt fájdalomra utal, ezt a benyomást erősíti a fejtartása is. A hatalmas kőtömb előtt, – mely a megkövesedett eszme, az ideológia szimbóluma – nem hajlik meg, nem hajt térdet. Inkább vállalja az áldozat mártíriumát, semmint behódolna a hatalomnak. A szobor így valójában nem pusztán a salgótarjáni áldozatok emlékműve, de az emberi önfeláldozás, a mindenkiért vállalt áldozat allegóriája is egyben.
Ezzel kapcsolatban mindenképpen érdemes megemlíteni Szabó Tamás egy másik 1956-os szobrát, a Lyukas szeműt.
Szabó Tamás budapesti műtermében a Lyukas szemű című alkotása mellett, 2020. Fotó: Shah Timor
A 2006-ban megnyitott 1956 témájú nagy kiállításra készült alkotása egy stilizált emberi fejet ábrázol, melynek a szeme helyén egy üreg tátong. A szoborfejet olyan sarokvasakkal borította be a művész, melyeket a bakancsok sarkára szoktak rögzíteni. Ezáltal a szobor az emberi agresszió és a bántalmazás jelképe: akár a mások szemét is kiverő, kirúgó fellázadt tömegek vagy egyének szimbólumává vált. Szabó Tamás művei drámai hatású átütő erővel bírnak, valamennyin érződik a művész emberiségért, emberiességért vállalt szolidaritása, a gyűlölet elleni harca. Valahány ilyen műve egyfajta felkiáltásként értelmezhető – a szabadság és a méltó emberi élet nevében.
Balázs János szobra
Szabó Tamás másik salgótarjáni köztéri szobra a belvárosban, a Pécskő út elején álló Balázs János-szobor. Balázs János 1905-ben született Alsókubinban. Nagyapja és édesapja is ismert prímás volt, akik így biztosították családjuk megélhetését. Ötévesen félárván maradt, s a család Salgótarjánba költözött a rokonok közelébe, a pécskődombi cigánytelepre, ahol egy összetákolt putriban élték a maguk nélkülözésekkel teli, ínséges életét. Balázs János csupán az elemi iskola két osztályát végezte el, de sokat olvasott, és már gyermekkorában verseket írt és rajzolt. Szenvedélyes tudásvágyának köszönhetően folyamatosan fejlesztette műveltségét, és kialakította sajátos, csakis rá jellemző világszemléletét. Idős korában kezdett el újra festeni és verseket írni, így csupán nyolc alkotó év adatott neki. Képein és verseiben egyaránt egy különleges világ tárul fel: a mindennapi élet számos mozzanata mellett fantasztikus látomások és impressziók bontakoznak ki. Megismerhetjük belőlük egy nép, a cigányság hatalmas kulturális örökségét, misztikumra hajlamos gondolatvilágát, élni vágyását és érzésvilágát. S mindezt egy olyan alkotó művészi látásmódján keresztül, aki soha életében nem mozdult ki otthonából.
Szabó Tamás: Balázs János szobra, 2006. bronz, Salgótarján, Pécskő út Fotó: Shah Timor
Mindaz, hogy Balázs János 1968-ban újra elkezdett festeni, Szabó Tamásnak és elsősorban barátjának, Botos Zoltánnak köszönhető. Ők tartották benne a lelkesedést, hogy lássa meg a festészetben a jövőjét. Egyenrangú társként dolgoztak együtt. Szabó Tamás művészetére nagy hatással volt a Balázs Jánossal együtt töltött idő. Későbbi pályafutása során több szobrászati alkotásából is felsejlenek a „balázsjánosi” figurák, vegyítve a Húsvét-szigeteki formákkal. Tisztelete jeléül 2006-ban készítette el az életnagyságú Balázs János szobrot. A hajdani Cigánydomb felé vezető utca forgalmas része méltó helyet biztosít a „csillagigazgató vén remetének”, aki nagyon kevés embert tűrt meg maga mellett.
Szabó Tamás Balázs János szobra két részből áll: a művész álló figurájából és egy vele szemben elhelyezett szoborfejből. Nem festőként mutatja be az idős mestert, sokkal inkább polihisztorként. Ugyanis Balázs János amellett, hogy festett, rajzolt és plasztikákat készített, kiváló költő is volt. Erre utal Szabó Tamás szoborkompozíciója is, ami Balázs János II. világháború előtt született, töredékes formában fennmaradt Két én című drámai költeményét idézi fel. A mester szoborállványra helyezett saját portréjával áll szemben, mint ahogy Két én című műve is dialógusokból áll, és egy önmagával vitatkozó ember gondolatait tárja fel olvasója előtt. A dialógus a jó és a rossz, a lelkesedő és a kritikus Én között zajlik, és valójában a művészet mibenlétét, értelmét feszegeti madáchi- és filozofikus hangnemben. Szabó Tamás Balázs János macskáját is megidézte a kompozícióban, amint a mester a karjában tartja. Érdekes adalék, hogy a kortársak visszaemlékezéseiből sosem maradnak ki Balázs János macskái, hiszen ő minden kóbor állatott befogadott, s annak ellenére gondoskodott róluk, hogy sokszor neki magának is alig jutott. Fején, hátán mászkáltak akkor is, amikor alkotott.
Szabó Tamás szobra még inkább hangsúlyozza azt a tényt, hogy Balázs János a magyar képzőművészet és költészet egyedülálló alakja, aki remeteségében is különleges alkotói világot teremtett. A Dornyay Béla Múzeum képzőművészeti gyűjteménye számára 2017-ben vásároltuk meg Szabó Tamás Balázs János konyhája című festményét. Szabó Tamás Balázs János jellegzetes színeit használta a konyhabelső megfestésekor. Maga a festmény Szabó Tamás gyermekkori emlékei mellett Balázs János egyik költeményéből építkezik: Nadrágja foltos,/ ruhája rongyos,/ mindene, ami van,/ rendetlen, bolondos./ A ház, amelyben lakik, ajtajával, mintha/ nem is a konyhába,/ sehová se nyílna,/ kotyogó riglivel/ billen balra – jobbra,/ferde kancsalsággal/ néz az ablakokra,/ amik tört vaksággal/ oly porosak, hogy hát/ember legyen, aki/ szemeivel belelát.
[1] Interjú Szabó Tamással (Shah Timor: Megsebzett szépség – Portréfilm Szabó Tamás festő- és szobrászművészről c. filmjéhez, 2020. MMA portrék sorozat. Beszélgetőtárs: Shah Gabriella)
[2] A csillag-igazgató vén remete – Balázs János művészete c. filmből (Shah Timor, 2018)
[3] Interjú Szabó Tamással (Shah Timor A megsebzett szépség c. portérfilmhez. Beszélgetőtárs: Wehner Tibor)
[4] Palócföld - 47. évf. Különszám - karácsony (2001. december), 727-746. p.
[5] Dr. Fodor Miklós Zoltán, Kézirat, 2020.
