Művészet Nógrádban

Bátki József

2013. január 13. 08:50 - Shah Gabi

Bátki József szakrális alkotásai Salgótarjánban

(Az írás megjelent: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXV.   145-167. p.)

Salgótarján a 19. század közepétől, a szénbányászat megindulása után fejlődött rohamosabban. 1900-ra már a megye legnépesebb települése lett. A várossá nyilvánítás jótékony hatására 1930-ban megkétszereződött a kereskedelemben és a közszolgálatban foglalkoztatottak száma. A műszaki értelmiségen kívül a hivatásos művészek is feltűntek, jórészt akadémiai végzettségű, külföldet is megjárt művésztanárok.[1] Bátki József (1877 – 1948) zagyvarónai születésű festő- és szobrászművész az 1920-as évek közepétől dolgozott Salgótarjánban, Bóna Kovács Károly (1897 – 1970) és Fayl Frigyes (1889- 1953) szintén Salgótarjánban telepedtek le és gazdagították a város művészeti és kulturális életét. E három jelentős alkotó mellett meg kell említeni Uherkovich Ágoston acélgyári tanítót is, akinek finom ceruzarajzai a fiatal város tanúságtevői. Bóna Kovács Károly és Bátki József sokat dolgozott a római katolikus egyháznak. Munkáikat Salgótarján és vidékének templomai őrzik. Tanulmányomban Bátki József salgótarjáni vonatkozású szakrális alkotásait mutatom be.  

Bátkifiatal.jpgBátki József 1877. március 14-én született Zagyvarónán, a jelenlegi Őrhegy utca 12. szám alatt. Édesapja Inászón volt bányaács. Édesanyja, Ocskó Júlia három gyermeknek adott életet, Istvánnak, Erzsébetnek és Józsefnek. Az ifjabb Bátki József az elemi iskolát szülőfalujában, középiskolai tanulmányait Rozsnyón végezte. Gerber Frigyes inászói bányaigazgató korán felismerte Bátki József tehetségét, és elhatározta, hogy a fiú iskoláztatását támogatja. Az érettségit követően öt éven keresztül az Országos Magyar Iparművészeti Iskola díszítőművészet szakán tanult, majd ennek befejeztével egy éves állami ösztöndíjjal Párizsba ment a Julian Akadémiára. A Gerber család támogatásával további tanulmányokat folytatott Grazban és Münchenben. Külföldi tanulmányait követően Budapesten telepedett le, és 1901-1908 között Róth Miksa üvegtervező intézetében helyezkedett el, ahol számos épület és templom üvegablakát és mozaikképét készítette el. Az 1920-as évek közepétől tagja volt a Magyar Képzőművészek Paál László Társaságának, rendszeres résztvevője a kiállításoknak. Nagy sikereket ért el népies faszobraival, melyet alátámaszt a Halmos Izor – díj és a Zala György emlékérem is.

Salgótarján: Kisboldogasszony főplébánia templom oltára

főoltár1.jpgBátki József még Budapesten élt, amikor megbízást kapott a salgótarjáni főplébánia főoltárának elkészítésére. A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt, Árpád-kori alapon álló, 18. századi barokk templomot az 1821-es tűzvész után Jankovich István kegyúr jóvoltából bővítették ki, új szentélyt és bejárati részt építettek hozzá. Tornya 1866-ban készült el. 1900-ban a templomot háromhajóssá bővítették, ekkor készültek el a fióktornyai is. Mai formáját 1914-ben kapta. Bátki József a főoltár retabulumát 1923-ban készítette el, Bóna Kovács Károly Szent József mellékoltárát pedig 1929-ben helyezték el. A templomot Kisboldogasszony tiszteletére szentelték föl. Az Istenszülő születése ünnepének gyökerei valószínűleg az 5. századra nyúlnak vissza. Jeruzsálemben a Beteszda-fürdőre épült templom felszentelésekor ünnepelték először. Rómában az Istenszülő születését a 7. század végétől tartják meg. A magyar hagyományban Mária születésének ünnepe vagy Kisboldogasszony ünnepe már a 11. században számon tartott ünnepünk volt.  A 2. században született Jakab apokrif evangéliuma írja le Szűz Mária életét. A legenda elbeszélése szerint Szent Anna szüleit Stolanusnak és Emerenciának hívták, és Betlehemben éltek. Anna a Názáretben élő Joachimnak lett a felesége, s mindketten Júda nemzetségéből és Dávid házából származtak. Húsz évig éltek már együtt, de nem volt gyermekük.Egy alkalommal Joachim áldozatot akart bemutatni a jeruzsálemi templomban, de a pap visszautasította áldozatát, mert nem támasztott magvat Izraelben. Joachim igen elszomorodott, és a pusztába ment, negyven nap és negyven éjszaka böjtölt. Elhatározta, hogy nem vesz semmit magához, amíg az Úr rá nem tekint. Otthon felesége, Anna a kertben sétálva egy fán madárfészket látott és sírásra fakadt, hogy minden állatnak van utóda, csak neki nincs gyermeke. Az Úr angyala ekkor megállt előtte és megvigasztalta, hogy gyermeket szül, akiről az egész földkerekségen beszélni fognak. Anna ekkor fogadalmat tett. Megfogadta, hogy akár fia, akár leánya születik, az Úrnak szenteli, hogy egész életére Isten szolgája legyen. Az Úr angyala ugyanekkor Joachimot is meglátogatta a pusztában, és kérte, hogy menjen haza, mert felesége foganni fog méhében. Így is történt. A házaspár az ún. Aranykapunál találkozott. Másnap Joachim felajánlotta a templomnál adományait, és visszatért feleségéhez. Mikor Anna hónapjai beteltek, leányt szült, akit Máriának nevezett.   

ATYAISTENSZENTLELEK-FOTOSHAHTIMOR.jpgA salgótarjáni Mária születése oltárkép mellett a szobrászati munkát is Bátki József végezte. Az oltárképet két korinthoszi fejezetű oszlop keretezi. Az oltárszekrényt imádkozó, térdeplő angyalok fogják közre. Az oltárépítmény tetején a Szentlelket szimbolizáló galamb szobra látható. A két éneklő angyal[2] által közrefogott agg Atyaisten dicsfénnyel övezett alakja a felhőkből bukkan elő. Tekintetét lefelé szegezi, az oltárképen ábrázolt újszülött Máriára, aki felé kezével áldást oszt. Bal kezét a glóbuszon nyugtatja, ujjai közt jogart tart, a világ urának jelképeként. Az Atyaisten aggastyánként való ábrázolásának előképe az ószövetségi Dániel könyvéből való: „Amint néztem, egyszer csak trónokat állítottak fel, és az Ősöreg leült. Ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj tiszta, mint a gyapjú. Trónja lobogó lángból volt, kerekei meg izzó parázsból.”[3]   
Mária születését ábrázolja az oltárfestmény. Szent Anna ölében a gyermek Mária, aki szeplőtelenül fogant Anna méhében, így mentes az áteredő bűntől.  Az Istenszülő Szűz Mária születésének ábrázolására évszázadok óta megvannak az ikonográfiai sajátosságai. Általában mindig egy tér belsejében ábrázolják, ami egy templom vagy egy ház, illetve a nyugati művészetben egy polgári enteriőr. A gyermekágyas anya Szent Anna ágyban fekszik. Két bába segít a fürdetésben, egyikük a gyermeket tartja, a másik a korsóból vizet önt. Joachim is jelen van. Ezt az ikonográfiai szabályt követi Bátki József is, ám némiképp szabadabban. Az ő művén Szent Anna az ölében tartja az újszülöttet, és a két bába mellett egy harmadik személy is megjelenik, aki Anna és Mária előtt térdelve egy mondatszalagot olvas.[4]   A történeteket elmesélő ikonokon általában egyszerre több jelenet is látható. Bátki ezt úgy oldotta meg, hogy Joachim alakja mellett egy képet (kép a képben) festett és narrációszerűen megjelenik a szülőágyban fekvő Anna egy bábaasszonnyal.  Az Atyaisten tekintete és Joachim égre emelt keze összeköti a szobrászati és a festészeti alkotást. Az oltárépítmény témájában is, formavilágában is az ég és a föld összekötésének csodálatos ábrázolását valósította meg Bátki. Ezt erősíti az oltárszekrényen álló Krisztus keresztje is.  

Még az oltárkép elkészülte előtt Fayl Frigyes, a pályatárs a Munka folyóirat 1923. június 30-diki számában lelkesen üdvözli a főplébánia templom oltárának elkészültét: „Üdvözlünk kedves mester. Üdvözlünk abból az alkalomból, hogy egy nagy műved immár befejezve. Ez a mű, ez a remek oltár, mely igen rövid időn belül a katholikus nagytemplomnak legfőbb ékessége lészen. Egy művész, aki képeinek nagyszerű sorát festi meg s tehetségének javát a művészetek festészeti ágára szánja, minden tépelődés nélkül hozzáfog egy templomi oltár megcsinálásához, amely legkisebb részletéig az ő munkája. Ez oly teljesítmény, amely csak kiváló tehetségeknek adatott meg. Bátki pedig az. Legyen a maga elé állított feladat a művészet bármely fajtájából, ő helyén van. Mindég biztos és mindég határozott. Mily nagy előny a mostani nagy művében is, hogy a szobrászati munka mellett az oltárképet is ő festhette meg. Előállott egy gyönyörű harmonia, mely végig ömlik az egész művön. Ez több ember munkájának összetételétől nem lehetett volna elérni. Egy mester lelke van az egészben, aki megtalálta a legközvetlenebb szavakat a lelkekhez. Igaz művészlélek lényegében nem tehet különbséget festőművészet és szobrászművészet között, nem tekinti magán kívülállónak az iparművészetet és az építészetet. Művészet csak egy van, ami mindeneken felül áll, a szépnek, az erőnek, a harmóniának hatalmas kultusza. Igaz művész bármilyen eszközt adjunk a kezébe, alkotni tud tartalmasat és súlyos értékűt. Ezért mondom Bátkit vérbeli igaz művésznek. Elvonul a falu csendjébe, hogy ne zavarja a zaj és a tülekedés s gondolatban megszületnek a maguk hatalmas, tiszta egyszerűségükben. Megértőbb segítőtársa pedig nem is lehetne jelen nagy munkájában, mint derék, jólelkű édesapja. Örömmel várjuk, hogy műve rendeltetési helyére kerüljön, amikor külön is fogjuk még méltatni e helyen Bátki egész művészetét. Üdvözlünk kedves mester” [5] 
A templom oltárát 1923. július 8-án Szent Prokopnak, a bányászok védőszentjének emléknapján adták át. Az eseményről a Munka folyóirat 1923. július 14-diki száma következőképpen számolt be: „Ünnep után - A hármas ünnep véget ért. A róm. kath. templom régóta nélkülözött főoltára helyé áll s a fönségesen szökik a magasba, hirdetve a zseniális Bátki Józsefnek nagy tudását. A művészi egyszerűség, mely az alkotáson uralkodik, az óriási munka, amely a kézzel faragott régi remekeket oly értékessé teszi s melynek révén a művészi lélek rálopódzik a rideg matériára s abba életet visz, teszik a mi oltárunkat is drága kinccsé, műremekké. Erre az oltáravatásra érkezett városunkba dr. Bangha Béla, hogy a bányászok ünnepén,  Szt. Prokop napján fenséges harmóniában egyesüljön a szellemi és fizikai munka ereje s a küzdő élet magasztos hivatását megértsék azok is, akiknek szemök nem akar vagy nem mer a földön túlra látni, ahol pedig a fenséges jó lélek az igazi életet kezdi. Július 7-én d.u. a gyorsvonattal érkezett városunkba dr. Bangha Béla Wiesmajer titkár kíséretében. A nagy állomáson Hercegh József esperes élén nagy küldöttség fogadta a pátert, akit az esperes és Horváth László közig. tanácsnok üdvözölt. Ugyane vonattal érkeztek Bátki Józsefnek az ünnepelt művésznek vendégei is, akik a budapesti művésztelep megbízásából jöttek le. Mindnyájan a róm.kath. plébánián szálltak meg.”[6] 
A templom szentélyének Árpádházi Szent Imrét és Árpádházi Boldog Margitot ábrázoló üvegablakait is Bátki József tervezte meg, melyet 1927-ben Palka József kivitelezett. Margitot apácaruhában, jobb kezében a szüzességet jelképező liliommal, bal kezében koronát és könyvet tart. Margitot 1943-ban, Bátki József üvegablakának elkészülte után tizenhat évvel avatta szentté XII. Piusz pápa. Szent István király és Boldog Gizella királyné másodszülött fiú gyermekét, Szent Imre herceget ábrázolja a másik üvegablak. Szent Gellért az ifjú hercegnek lelki vezetője is volt, így joggal mondhatták róla már életében, hogy ő volt az „akit szeretett Isten és tiszteltek az emberek”. Isten, Imre imáit meghallgatva, a legkedvesebb áldozatnak a szüzességet jelölte meg, amelyet neki adhat a herceg, s amelyet Imre boldogan ajánlott fel neki szíve oltárán.  
A Kisboldogasszony templom szentélye a szüzesség szimbóluma. Mária, aki szeplőtelenül fogant, Szent Imre és Margit tisztasága méltó szereplői a templom legszentebb részének.

Salgótarján: Izraelita templom falfestményei

Bátki József 1924-ben kapta meg a felkérést a salgótarjáni izraelita templom kifestésére, amelyről szintén beszámolt a helyi sajtó. A zsinagóga alapkövét 1901 augusztusában tették le, s a következő év szeptemberében már fel is szentelték a templomot. A zsinagógák legfontosabb eleme a frigyszekrény, mely megfeleltethető az egykori szentély legbelsőbb helyiségének, a Szentek Szentjének, ahol a frigyláda állt. A frigyszekrényben a zsidó vallás legszentebb könyvei, a Tóra, azaz Mózes öt könyvének tekercsei találhatók. Olyannyira nagy becsbe tartják a tekercseket, hogy azokat gazdagon hímzett ruhákba öltöztetik, ezüstből vértet és koronát helyeznek el rajtuk. A frigyszekrényt függönnyel takarják el. Mindenhol megtalálható a tóraolvasó asztal, az almemor. Ugyancsak elengedhetetlen tartozéka a zsinagógának az örökmécses és az előimádkozó pulpitus, ahonnan vezetik az istentiszteletet.
A salgótarjáni zsinagóga belső teréről, annak falfestményeiről semmiféle képi ábrázolás nem maradt fenn, csak a Munka folyóirat 1927. október 1-jei száma ír róla rendkívül részletesen Bátki József művéről:  „Művészi munka városunkban  - Hetekkel ezelőtt megírtuk, hogy a helybeli izr. hitközség megbízta Bátki József Budapesten élő, helybeli származású festő- és szobrászművészt a zsidó templom belső festésére. A hatalmas terv, melyet a munka elvállalása előtt a művész bemutatott a hitközség vezetőinek, teljes megelégedést hozott, pedig a kis rajzlapon szépen kidolgozott terv nem is engedte sejteni azt a mesteri alkotást, melyet az immár csaknem teljesen elkészült falak mutatnak. A zsidó templom megfestése nem volt könnyű feladat. Mutatósat, művészieset alkotni akkor, midőn a zsidó rítus nem engedi meg a művész fantáziáját szabadon csapongani, hanem megköti azt, nehéz dolog. Előírja pl., hogy arcok, alakok festése tilos. Szimbolikus jelenségek, mint pl. az égő csipkebokor, a tízparancsolat megjelenése stb. megfestése van csupán megengedve. A meglevő keretekbe beillesztve az új koncepciót. Meghagyni a régi oszlopokat, tóra szekrényt stb. mindannyi akadály, melynek mesteri elhárítását állapíthatjuk meg a művész jelen munkáján. A templomba lépőt káprázatos, élénk színezésű, görög, egyiptomi és magyar motívumú girlandok festői színpompája fogadja. A régi sötét oszlopok, melyeknek tetején bádog formák voltak, mintha eltűntek volna s helyükbe szép oszlopokon a lótuszvirágszerű ornamentika, valamint az összekötő részek, egyiptomi ízűek, magyaros zamattal. A minden keret és határ nélkül szabadon elhelyezett Thóraszekrény (oltárszekrény) méltó környezetet kapott. Tekintettel az architektúrára, a szekrény fölött levő főfalon a mély színű – mintegy a szentek szentélyének függönye van festve, oly hűséggel, mintha valóban mély hullámokban omlana le a magasból. Efölött a legjelentősebb motívumok vannak festve, tekintettel arra, - mint mondtam, - hogy semmiféle figurális festés nincs megengedve. – Ezek körül csoportosul az illatszerek oltára, majd az „Ígéret földjének” stilizált gobleinszerű tájképe. A mennyezet mély kék, szinte szabad látóhatárt nyit a magasba, rajta a sötétebb égboltban fénylő Mózes-tábla, mannaeső, frigyszekrény, a tenger szétnyílt, stilizált hullámaival s a harsonák. A mély égszínkék célja az is, hogy a templom többi része ezáltal a régi templomok sátorszerűségére emlékeztessen. A főhajót körülveszi fönt 12 színes rosetta, a 12 törzs jelzéseképp, megfelelő színben csoportosítva és a főfalhoz viszonyítva. A művészi elképzelés, a kivitel tökéletes munkája az elhanyagolt templomból csodálatos szépet produkált A meglepetés kellemes érzése fogja el a belépőt s a festés tartalma alatt sokan nézték meg a unkát. A legutóbbi zsidóünnepek alatt sok idegen csodálkozással szemlélte a jelentős és tetszetős motívumokat s megelégedéssel fogadták a keresztény művész produktumát, akinek műve alapos jártasságról és művészi tehetségről tett tanúbizonyságot.” [7] 
A pestújhelyi újság is beszámolt Bátki József sikereiről. Említi a cikk a zsinagóga kifestését is, melyben utal a Munka című folyóiratban közzétett „hosszabb tanulmányra” és elismerően szól Bátki művészetéről: „Bennünket, pestújhelyieket, kik Bátki Józsefet magunkának mondhatjuk, büszkeséggel tölt el sikere és nagyon jólesik hallanunk, hogy ennek a túl szerény, de annál tehetségesebb művésznek az idő meghozza a jól megérdemelt sikert és elismerést. Mint örömmel halljuk, állandóan szebbnél szebb megbizatásokkal halmozzák el. Legújabb sikeréhez melegen gratulálunk.”[8] 
A salgótarjáni zsinagóga falfestményeinek sikereinek köszönhetően 1928-ban Bátki Józsefet a kolozsvári zsinagóga kifestésével is megbízták. 

Zagyvaróna: Szent András templom falfestményei

Bátkit 1934-ben ismét hazahívták. Most a szülőfalujában álló templom kifestésre. A templom Szent András titulusa újabb keletű, körülbelül kétszáz esztendős. A korábbi időben a Szent Háromság nevet viselte. Az Árpád-kori, 1200 körül neoromán stílusban épült templom építése három részben történt. Legrégebbi része a szentély, a korabeli várkápolna, mely a feltételezések szerint eredetileg sík mennyezetű és félkörív alakú lehetett. A szentély mai formáját a következő meghatározó jegyek jellemzik: boltíves, déli oldalán román stílusú tölcsérablakok, lapos keresztboltozat és diadalív. Az építés második szakasza a szentélyhez ferde síkban kapcsolódó, északnyugati oldalán kettő, délkeleti részén három keskeny félkörívű ablakkal ellátott hajó megépítése volt. A templom jelenleg látható formáját 1896-ban nyerte el, amikor toronnyal bővítették. A tornyot a visszavonulóban lévő német utóvédegység belőtte, de a nemes egyházi összefogás eredményeként 1945-ben, Szent István napjára sikerült újjáépíteni.
A templom ma is látható újjáfestése 1934 áprilisában történt Bátki József önzetlen segítségével. Bátki nagy lelkesedéssel fogott hozzá a munkához, melyet nemcsak a falu lakói, de a sajtó is élénk figyelemmel kísért: „Bátki József festő és szobrász tartózkodik most Zagyva községben, ahol a derék palóc nép lelki világához mérten mesteri alkotással emeli az ottani templomot az egyházi festőművészet kincsesházainak sorozatába. Az árpádkori templomocska szentélyének evangéliumi oldalán pompás színekben ábrázolta Bátki az utolsó vacsorának felemelő jelenségét. Az apostolok tekintete Jézusnak isteni gondolatait olvassa és megrendítő a Judás arcáról kiáltó bűnös rettegés. Aki a mesteri alkotást megszemléli önkéntelenül azt kérdi, hogy miért kell ilyen kincset a kis falucskában elrejteni, az beillene a világvárosi hatalmas dómoknak nagyszerűségeibe. Érthető, hogy a zagyvaiak rendkívüli érdeklődéssel figyelik a művészt és látogatják új munkájában, de dicséretet és elismerést is érdemelnek, hogy helyesen választották meg a mestert, aki zagyvai családi kapcsolataira tekintettel áldozatot is hozott falujáért. Ily körülmények között a zagyvai hívők oly mesteri alkotáshoz jutnak, amelyet méltán áhítanak a saját templomaik részére mindazok, akik az évszázadokra szóló művészeti alkotásokat értékelni tudják.”[9] 
A templom védőszentje Szent András apostol az oltárképen is megjelenik. A templomhajót a szentélytől félköríves diadalív választja el, mely azonnal ámulatba ejti a templomba lépőt. A jelenleg sajnos túlzsúfolt templomban nem érvényesülnek eléggé Bátki József csodálatos freskói. 

A freskók az alábbi jeleneteket ábrázolják:

Szent Ferenc imája a kereszt előtt – Bátki József éppen azt a pillanatot ragadja meg, amikor Assisi Szent Ferenc Krisztus keresztjénél imádkozik. „Fölséges és dicsőséges Isten,   ragyogd be szívem sötétségét,   és adj nekem   igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet,   érzéket és értelmet, Uram,   hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.”[10] Bár ez az ima akkor hangzott el, amikor Ferenc egy nap eljutott a félig összedőlt San Damiano templomhoz és bement imádkozni, s miközben a feszület előtt térdelt, hirtelen hangot hallott a keresztről, mely ezt mondta neki: ,,Ferenc, menj és építsd fel újra egyházamat, mert mint látod, majdnem összedől!''[11] Majd Szent Ferenc a Végrendeletében ezt írja: „Az Úr templomaiban olyan mély hitet öntött belém, hogy együgyűségemben ilyen szavakkal imádkoztam: Imádunk téged, uram, Jézus Krisztus, itt és minden templomodban, és áldunk téged, mivel szent kereszted által megváltottad a világot."[12] Bátki József azonban e jelenetet nem egy templomban helyezi el, hanem külső térben, mégpedig a Golgota-hegyen. Krisztus meghallgatván Ferenc imáját szeretettel telve hajol le Ferenchez.
A következő freskón Szent László vizet fakaszt a sziklából című monda képi ábrázolása elevenedik meg. Magyarország terültén számtalan falu vallja, hogy a lovagkirály keze, kardja, bárdja vagy lova patája nyomán fakadt forrásvíz a településük közelében. Szent László a kunokkal folytatott csata közben fakasztott vizet szomjazó katonáinak.
Szent Ferenccel szemben a déli falon Árpádházi Szent Erzsébetet látjuk attribútumaival, a rózsákkal. Mellette a szentély felé Bátki megfestette azt a jelenetet, amikor Szent István király felajánlja az országot a Szent Korona személyében a Szűzanyának. A felhők között trónoló Istenanya előtt térdel I. István király, a koronát Mária felé nyújtja. A Szűzanya karjaiban ülő kisded áldásra emeli kezeit.
A diadalív közepén a felhők között megjelenik az Atyaisten fél alakja, kezében országalmát tart. Az Atyaisten ábrázolása megegyezik a Kisboldogasszony főplébánia templom oltárépítményének Atyaisten szobrával. Itt is hosszú szakállú, felhőkből alászálló aggastyánként jelenik meg. Felette az angyalok kara, alatta Jöjjetek, imádjuk felirat olvasható, mely már összekötő a diadalíven ábrázolt Angyali üdvözlet jelenettel: „Istenből Istent sugárból sugarat hordoz méhében egy leány: igaz Istent ki fogant, de nem lett. Óh jöjjetek, imádjuk az Urat!” (…) „Most himnuszokat kara angyaloknak daloljon egeknek udvara: Dicsőség Istennek az égben! Óh jöjjetek, imádjuk az Urat!”[13] Az imádkozó, megilletődött Máriának megjelenik Gábriel arkangyal, és hírül adja neki Izajás próféciájának[14] megvalósulását, az ő méhében indítja el a Szentlélek által a Megváltó földi életét[15]. A Szentlélek galamb alakjában száll le Máriára. A liliom az angyal kezében Mária tisztaságára utaló szimbólum. Gábriel várja a Szűz válaszát, aki keresztbe font karral, szerényen és engedelmesen fejezi ki hajlandóságát arra, hogy testébe fogadja Isten Igéjét.

Utolsovacsora.jpgA szentély északi falára az Utolsó vacsorát festette meg Bátki. Erről a műről a fentebb idézett Munka folyóirat szép elemzést közölt. A szentély keresztboltozatán, az oltárasztal felett a négy evangélista látható attribútumaikkal. A négy evangélista szimbóluma a középkortól kezdve ismert a művészettörténetben, kialakulásuk története azonban az őskeresztény korba vezet vissza. Létrejöttükben nagy szerepe van a Biblia két könyvének, Ezekiel próféta könyvének [16] és a Jelenések könyvének.[17]Az őskeresztény művészetben és irodalomban az ifjú alakja Mátét, a bika Márkot, az oroszlán Lukácsot, a sas pedig Jánost jelképezi. Ezekiel próféta látomásának középpontjában az élőlények előtt mozgó kerekek mozogtak. Bátki József ezt gyönyörűen oldotta meg azzal, hogy az evangélistákat kör alakban helyezte el, ezzel érzékeltetve a mozgásukat is. János.jpg

A zagyvarónai Szent András templom ékes bizonyítéka Bátki József művészi tehetségének és alapos felkészülésének. Valóban csodálatos freskók kerültek ki a keze alól, melyeket a jelenleginél egyszerűbb templomi berendezés még inkább kiemelne.

„Traum Péter plébános a Bátki József szobrász- és festőművész által belülről restaurált ősrégi templomot 1934. december 2-án áldotta meg.”[18] 

A zagyvai templom kifestését követően Bátki József már nem tért vissza Budapestre, végleg Salgótarjánban telepedett le. Bekapcsolódott a művészeti életbe. Alelnöke lett a Balassi Bálint Asztaltársaságnak, csoportos kiállításokon vett részt. Hazatérése kapcsán sokan köszöntötték: „Bátki József ünneplése -  F. hó 3-án este 8 órakor a Nemzeti vendéglőben gyűlt össze Bátki József barátainak és tisztelőinek egy része, hogy egy szerény vacsora keretében ünnepeljék a művészt abból az alkalomból, hogy a Képzőművészeti Társulat jubiláris képkiállításán I. díjat nyert. E nagyszerű sikerről ápr. 19-i számunkban emlékeztünk meg. Megjelent a vacsorán dr. Förster Kálmán polgármester és dr. Mattyasovszky Camill járási főszolgabíró, továbbá az egyházak vezetői is.   Az üdvözlő beszédet a megjelentek nevében Blanár Sándor iskolaigazgató festőművész mondotta, aki az örök művészetről, a lékek isteni szikrájáról, a képzőművészet csodálatos kifejező erejéről beszélt, megemlítve a jelen esetben a palóc őserőt, a nemzeti benső erőt, mely a mai művészeti iránynak jellemzője. Kiemelte a művész meghitt családi életét és a nehéz körülmények között is hűséges és méltó segítőtársát, feleségét.

A meleg és művészi lelkületet sugárzó beszéd után dr. Förster Kálmán kormányfőtanácsos polgármester köszöntötte a város közönsége nevében a művészt, akinek életéből kedves emlékeket sorol fel. Meleg szavakkal ígéri meg, hogy igyekszik a művésznek további erőfeszítéseiben segítségére lenni. A lelkes tapssal fogadott üdvözlés után dr. Csengődy Lajos ev. lelkész emlékezett meg a hatalmas tudásról, amely egy vidéken csendben élő másrészt ilyen teljesítményre tudott képessé tenni. – A meleghangú köszöntő után Galbács Gyula Zagyva község igazgató-tanítója a művész szülőfalujáról, gyermekkoráról emlékezett meg kedves közvetlenséggel. – Virágh Károly Zagyva község főjegyzője a művész további munkálkodásához ajánlja fel szolgálatait, amit általános lelkesedéssel fogadtak a jelenvoltak. – P. Marián ferences plébános a természetfölötti világnak kapcsolatairól emlékezve meg, köszöntötte a nagy siker alkalmából a művészt. Ezután Bátki József szobrászművész köszönte meg közvetlenséggel az elismerő szavakat, melyekből további erőt merít, miként barátainak, jóakaróinak eddigi elismerése is mindig lelkesítőleg hatott munkálkodására. A meleghangulatú, baráti összejövetelről sokan kimentették magukat levélben, táviratban.”[19]

Salgótarjáni letelepedésével nem zárta ki magát az országos képzőművészeti életből, számos sikeres kiállításon vett részt. Salgótarjánban azonban csak kisebb megrendeléseket kapott, például az akkori gimnázium[20] homlokzatának díszítésével, illetve egy Petőfi Sándor dombormű elkészítésével.

1936-ban megbízták a homokterenyei templom kifestésével is. E munkálatiról is beszámolt a Munka című folyóirat. Bár nem tartozik szorosan a témához, hiszen célom Bátki József salgótarjáni[21] szakrális alkotásainak bemutatása, mégis érdemes ezzel a cikkel lezárni jelen tanulmányom, hiszen ebből látszik leginkább, hogy Bátki József nagyobb sikereket érhetett volna el szülőföldjén is, ám ahogy a mondás hangzik, senki sem lehet próféta a saját hazájában. Egy falfestmény és alkotója - Lapunk múlt heti számának „Egy új templom” című közleményében már jeleztük azt a lelki vágyat, mely csodálat és elismerés különleges erejével készteti tollunkat, hogy részletesen foglalkozzunk a homokterenyei új templom apszisz falán ragyogó falfestménnyel és alkotójával. A kép kilenc méter széles és százhúsz-százhatvan centiméter magasságú tompított ív alakú falat tölt ki. A középső legnagyobb síkot Jézus ülő alakja foglalja el, mely az előírások szem előtt tartásával mégis újszerű, üde formában tündököl, jobbról-balról pedig Jézus igazi követőit ábrázolja áhítatukban, mégpedig egyik oldalon a mecénáshölgy legközelebbi családtagjait, a másik oldalon a falu népét, intelligenciáját vegyesen, színesen, népviseleti megőrzéssel, amint az architektúrához illeszkedve hajladoznak a zárókő helyén készült Krisztus nagy alakja felé. Kerek, zárt, bensőséges művészi alkotás. Látásán hirtelen nem is tudja, mi lepi és fogja meg az embert. Talán a kép nagysága vagy kompozíciója, a tökéletes rajzbeli elgondolás, vagy pedig a színek pasztellszerűsége, az üde, friss színakkordok, vagy – a legvalószínűbben – mindezeknek tökéletes harmóniájából áramló igézet? .. Igézet! Úgy hisszük ez a legmagyarázóbb kifejezés erre a falképre, amely a hívőt mindjárt a belépésnél meg fogja, háborgó lelkét a külvilágból az Ég felé emeli, betölti nyugalommal, elárasztja az áhítat melegségével és bűnbocsánatáért esdeklőn térdre kényszeríti. Hála illeti meg a mecénáshölgyet: özv. Szakács Józsefnét, hogy a jelentékeny anyagi áldozattal járó templomépítésen kívül erre a művészi alkotásra is áldozott, miáltal értékes műemlékkel gyarapította szűkebb és tágabb hazáját és módot nyújtott az alkotóművész kivételes tehetségének mintegy újjászületésére. Mert hiába hirdetik nevét BÁTKI JÓZSEF Szandelfrockban, Krisztinában, Budapesten, Pestújhelyen, a pannonhalmi apátságban, sőt szűkebb hazájában: Zagyva községben hasonló, tökéletes, elismert művészi alkotások, ha újabb alkotások lehetőségétől az utóbbi évek folyamán elszigetelte a szűkkeblűség, sok esetben a hozzá nem értés, a rosszindulat és az epigonoknak és „művészetpártolóiknak” a művészet templomában ismeretlen, méltatlan és tülekedő dobverése. Az idő ma mindennek inkább kedvez ugyan, mint műpártoló gesztusoknak, de kétségtelen, hogy egy kompozíció megalkotása bajosan mehet végbe másként, mint mecénás alátámasztásokkal. Az első feltétel természetesen a megfelelő tehetség, akinél a kompozíciós forma belső mondanivalók szükséges formája, de mit ér a legragyogóbb tehetség is, ha ily célzatú elgondolásainak, vagy tervezeteinek az a sorsa, hogy csodavárón a műteremsarokban kénytelen helyet foglalni a falkép esetében a helyzet ma is az, ami mindig volt: freskó ma sem születhet másként, csak ha megrendelő jelentkezik, aki erre a célra templom, középület vagy magánpalota falait átengedi s a festő maga mögött érzi az erkölcsi mellett az anyagi siker lehetőségét. BÁTKI JÓZSEF művészete mindig ezt a nemes és magas műfajt kereste és keresi ma is s miután az utóbbi idők mostohasága e téren nem foglalkoztatta, kénytelen volt tehetségét – mint a legtöbb mai művész – a felvevő, kispénzű, piac keresletének igényeihez igazodva elaprózni. Ezek az apróságok természetszerűen nem hozhatták meg neki azt a sikert, melyet méltán megérdemel s mint a Paál László Társaság tagja, ezen művészcsoport együttes kiállításai révén elért sajtósikereihez Budapesten hozzászokott. Ebben közrejátszik nagyfokú szerénysége is, mely sohasem engedte az önreklámozás hasznos, de mindenképpen ildomtalan mezejére s azért lehetséges az, hogy még szűkebb baráti köre sem igen tudja sikereit, hogy – példának okáért – mint szobrászművész is, a Műcsarnokban 1932-ben rendezett reprezentatív kiállításon művével elvitte az egyetlen szobrászdíjat kilencven arrivált szobrász elől. Jól ismerve őt, tudjuk, hogy szerénysége ezen mindenben jogosult méltatás ellen is tiltakozni fog, de úgy éreztük, hogy a krónikás kötelessége és hűsége ellen vétettünk volna, ha legújabb alkotását, a Zagyva folyó mentén fekvő kis faluban elbujtatva, a közöny mélységes tavába hagyjuk fullasztani. Mert hisszük és valljuk, hogy egy magasabbrendű lelkiség kialakulása önmagunkban és a társadalmi környezetünkben minden emberélet legmagasztosabb feladata és boldogoknak mondhatjuk azokat a kiváltságos egyéneket, akik valamely művésztehetséggel megáldva, már eleve arra voltak hivatva, hogy ezt a magasztos feladatot a leghatásosabban tudták megoldani. Mert csak az igazi nagy művészt tudja felemelni a lelkeket a mindennapi élet fásultságából magasabb, tisztultabb légkörbe, ahol szabadabban, könnyebben lélegzünk, mert erősebben érezzük önmagunkat, legsajátosabb szellemi mivoltunkat. Nagy művész tehát csak az, a léleknek ezt a nagy messzeségbevágyódását, az átlelkesülésnek tiszta fényét tudja felgyújtani bennünk.

Ezek közé a kiváltságos egyének közé soroljuk elfogulatlan ítélettel BÁTKI JÓZSEF-et is.”[22]



[1]  Művészek és mecénások Salgótarjánban 1922 – 1946 Szerk.: Balogh Zoltán és H. Szilasi Ágota, Salgótarján, 1999. 3.p.

[2] Kisboldogasszony napján szokás volt, hogy a napfelkeltét a szabadban várták, így csatlakozva az angyalokhoz, akik a Szűzanya születésén örvendeznek a mennyben: „Boldog vagy szentséges Szűz Mária és minden dicséretre méltó, mert belőled támadt az igazság Napja, Krisztus, a mi Istenünk”

[3]Dán. 7.9

[4] Bizánci és italobizánci hagyományban előfordul, hogy Máriát lepecsételt írásként szimbolizálják. Többek között Szíriai Szent Efrém (306-373) is írja.

[5] Munka folyóirat I. évfolyam 9. szám 2.p. 

[6] Munka folyóirat, I. évfolyam, 11. szám, 2. p.

[7] Munka  folyóirat V. évfolyam  40. szám  3.p.

[8] Pestújhelyi Újság, 1927. november 20.

[9]Munka folyóirat   XII. évfolyam   58. szám  2. p.  1934. szept. 8.   

[10] Assisi Szent Ferenc: Ima a kereszt előtt  In: Szent Ferenc művei;  Ferences források 1. Szerk.: Hidász Ferenc OFM és Várnai Jakab OFM  forrás: http://www.ppek.hu/konyvek/ferop02.txt

[11] u.o.

[12] Szent Ferenc Végrendelete In: Isten rabjai – Szent Ferenc és Jacopone de Todi írásai és versei; forrás: http://mek.oszk.hu/00300/00316/00316.htm

[13] Adeste fideles – ismeretlen középkori portugál  szerző himnuszának részlete Babits Mihály fordításában

[14] Iz 7.14   Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el.

[15] Lk 1, 26-38

[16] Ez 1

[17] Jel 4,6-8

[18] Munka folyóirat  XII. évf. 81. szám  3. p. 1934. december 1.

[19] XIX. évfolyam  19. szám 3. p.    1941. május 10.

[20] Jelenleg Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola

[21] Bátki József idejében Zagyvaróna még nem tartozott Salgótarjánhoz, de 1973-tól már Salgótarján városrésze.

[22] Munka folyóirat XVII. évfolyam 35. szám 1-2. oldal   1939. augusztus 26.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://nograd-art.blog.hu/api/trackback/id/tr125014981