Művészet Nógrádban

KISLEXIKON 2. F-K

2012. június 16. 10:02 - Shah Gabi

A lexikon folyamatosan bővül.  Nógrád megyéhez köthető alkotók rövid életrajza olvasható itt. A forrás egyelőre az artportal.hu  Szándékomban áll egy részletes lexikon összeállítása műalkotásokkal együtt. Addig, míg ez el nem készül az alábbi szócikkek olvashatók:

FÁBIÁN Gyöngyvér       

festő

(Salgótarján, 1944. július 13.– Budapest, 2012. május 30. ) 

 1969: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Kádár György. 1970-1973: Derkovits-ösztöndíj; 1979: a Szegedi Nyári Tárlat díja. Festészete alapvetően figurális, sőt igen gyakran az emberi alak (festékkel való) rajzi megfogalmazása uralkodik képein. Ezek az emberi alakok (jobbára egy, ritkán kettő, egészen elvétve ennél több) monodramatikus gesztusokkal, mozdulatokkal, vagy éppen összekuporodó, védtelen magányosságukkal közvetítenek szóban nem megfogalmazható érzéseket, szorongásokat. ~ ahhoz a nemzedékhez és körhöz tartozik, amelynek művészi magáratalálására nagy hatással volt Kondor Béla. Közvetlen stilisztikai kapcsolódási pontokat nem találunk, csak éppen az említett gesztus-kifejezést és azt, hogy a szín inkább csak illusztráció, felületgazdagítás, nem vezérlő eleme a kompozícióknak. Mesterei: Kádár György.

 

FARKAS András

festő, grafikus.

(Abaújszina, 1920. november 30.–Balassagyarmat, 1991. március 22.) 

1939-1944: Magyar Képzőművészeti Főiskola. A háború után előbb Nagykállón, majd 1950-től Balassagyarmaton volt gimnáziumi tanár. 1952: Országos Illusztrációs Pályázat III. díj; 1955: Szocialista Kultúráért érem; 1961 és 1963: Országos Pedagógus Képzőművészeti Kiállítás díja; 1970 és 1971: Mikszáth-emlékérem; 1971: Madách-díj; 1975: a salgótarjáni Derkovits Galéria emlékplakettje; 1976: az Ember és természet pályázat díja; 1977: Balassi-díj; 1979: Kiváló tanár; 1981: Pro Urbe-díj; 1986: Horváth Endre-díj; 1990: Balassagyarmat díszpolgára. 1973-ban részt vett a Katowicei nemzetközi művésztelep munkájában. Festményeinek, grafikáinak tárgyául a nógrádi falvak és lakóinak életét választotta. Mély átéléssel készült munkáinak előadásmódja közvetlen, színhasználata választékos. Festészeti munkássága mellett készített irodalmi művekhez illusztrációkat, melyekből több albumban is megjelent válogatás. Különösen Madách Imre Az ember tragédiája című munkája foglalkoztatta, melyhez 1949 és 1980 között hét - stílusban és megfogalmazásban is eltérő sorozatot - készített.

 

  

FAYL Frigyes

festő

folyamatosan frissül…

 

 

FÖLDI Gergely

festő

folyamatosan frissül…

 Honlapja: http://www.foldigergely.hu/

 

 

FÖLDI Péter

festő

(Somoskőújfalu, 1949. augusztus 11.–) 

Első mentora a falubeli Somoskői Ödön. Az egri Tanárképző Főiskola matematika-rajz szakán végzett Blaskó János, Seres János, Nagy Ernő tanítványaként; tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán fejezte be. 1995-től az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola docense. A hazai tárlatok rendszeres résztvevője. Publikációiban a gyermekrajzok világát tanulmányozza.
1973, 1976: Madách-ösztöndíj; 1977: a Kulturális Minisztérium pedagógiai és képzőművészeti díja; 1978: Derkovits-ösztöndíj; 1979: A Stúdió '79-en a Szakszervezetek Országos Tanácsa díja; 1980: Derkovits-nívódíj, Egri Akvarell Biennálé nagydíja; 1981: A Stúdió '81-en a KISZ Központi Bizottság díja; Szombathely város Derkovits-díja; 1982: A rajzbiennálé nagydíja, Salgótarján; 1985: Egri Felszabadulási Kiállítás díja; 1987: Munkácsy-díj; 1988: Szegedi Nyári Tárlat díja; 1992: Borfesztivál díja; 1993: I. Országos Pasztell Biennálé díja, Esztergom; 1994: Vásárhelyi Őszi Tárlat díja; Magyar Művészetért Díj; 1998: Tornyai-plakett, Hódmezővásárhely; Magyar Köztársaság arany keresztje; Salgótarjáni Tavaszi Tárlat nagydíja (1979, 1993); Salgótarjáni Rajzbiennálé nagydíja (1995); díja (1982, 1988, 1992); Egri Akvarell Biennálé nagydíja (1980, 1997); díja (1984); Miskolci Téli Tárlat díja (1984, 1988, 1992); 2001: A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze; 2007: Kossuth-díj. 1994-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
Lakóhelye, Somoskőújfalu festészetének legfőbb ihletőforrása. Szuverén, öntörvényű, stílustendenciákhoz nem kötődő képi világa, a népművészeti hagyományok jelképes újraértelmezése az egyéni alkotói utat választók közé sorolja. Pályája kezdetén Jackson Pollock és Hans Hartung hatását mutató expresszív, majd lírai absztrakt munkákat készített. A hetvenes évektől a növényi létforma természetelvű ábrázolása geometriai jelleggel párosult, az ismétlődés és fogyatkozás törvényeit járta körül, majd a biológiailag magasabb rendű állati létezés - madarak, négylábúak - képbe írása foglalkoztatta. Az évtized második felére talált rá egyéni szín-forma-képvilágára. Tömören komponált munkáin az antikolorista, konceptuális kordivattal szemben erős, letisztult, gyakran egységes színfelületek jelentkeztek a gyermekrajzok, a népművészet mesterkéletlen világlátását, a "neoprimitív" festészet tisztaságát követve. Dekoratív, síkszerű kompozícióin a képmezőt egy kiemelt figura uralja. A folytonos újjászületés képi hordozói a körkörös- vagy spirálformák, amelyek az életet örökidejűvé emelik, a szűk életteret kozmikussá tágítják (Nyitva van az aranykapu, 1983-1984).
A gyermekrajzok, az egyiptomi művészet kompozíciós, stiláris sajátosságait követi ábrázolásmódjában: a látványperspektívát mellőzi, s különös, szokatlan felülnézeti (pl.: Mérkőzés, Karám, 1982) vagy a legnagyobb felületű láthatóságot nyújtó aspektusból jeleníti meg figuráit, tárgyait. A 80-as évekre festésmódja módosult: a vastagon, szálkásan felhordott festék a plaszticitás árnyalatosságát gazdagította, a faktúra dombormű hatást keltett. Kisebb méretű, de továbbra is erőteljes színvilágú munkákat készít, megszaporodtak a cselekvésre utaló címadások.

Mesterei: Somoskői Ödön, Blaskó János, Seres János, Nagy Ernő.

 

 

FÜRJESI Csaba

festő

(Salgótarján, 1969. március 24.–) 

1988-1992: Bessenyei György Tanárképző Főiskola, Nyíregyháza, tanára: Bodó Károly, 2000-2003: Iparművészeti Egyetem, mestere: Szemethy Imre.

2007: International Summer Academy of Fine Arts, Salzburg;2008: International Winter Academy, Fayoum;Robert Finger Graphics Studio, Wien–Münichstal.

1992-96 között rajzot tanított Budapesten. 1996-tól művészeti vezetője a Ceredi Nemzetközi Művésztelepnek (Nógrád-megye). Nagyméretű expresszív olaj és akril képein tudatosan alkalmazott pasztozitással fokozza a gesztusok erejét.

 

 

GELENCSÉR János

festő, grafikus

(Pécs, 1960. április 6.–) 

Autodidakta művész, képzőművészeti ismeretekre és gyakorlatra a Lantos Ferenc és Halász Károly által szervezett Paksi Vizuális Telep tagjaként tett szert. 1991-től 1995-ig a Fiatal Képzőművészek Stúdiója kiállításainak rendszeres résztvevője. Rajzait, grafikáit az Élet és Irodalom publikálja.

Mesterei: autodidakta.

 

 

GERŐ Gusztáv

festő

(Hegybánya, 1889. december 11.–Losonc [Lučenec, CSZ], 1979. október 24.) 

1910: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Révész Imre. Az I. világháború szibériai fogságából az USA-n keresztül tért haza. Losoncon kezdett tanítani. A pedagógiai tevékenység számára létfenntartási szükséglet volt, amelyet idős koráig végzett. Emellett restaurált és műítészként bírósági szakértő. Kisméretű képeket festett. A technika gyorsasága kedvéért zsírkrétával, amelylyel pointillista hatásokat ért el. Leggyakoribb témája az erdő. Csendéletein a szecessziót és az art-décót fejlesztette tovább korszerű változatban. A tanítás mellett kollektív kiállításokon vett részt.

Mesterei: Révész Imre.

 

 

GLATZ Oszkár

festő

(Budapest, 1872. október 13.–Budapest, 1958. február 23.) 

1892-ben Münchenben Hollósy Simon tanítványa, 1896-ban a nagybányai festőiskolához csatlakozik. A Szinyei Merse Társaság tagja; 1935: Corvin-kereszt; 1952: Kossuth-díj; 1953: kiváló művész. A Magyar Képzőművészek Országos Szövetsége társelnöke, a Budai Művészek Egyesületének tagja. 1914-1919 között a Képzőművészeti Főiskola ideiglenes, 1922-1923-ban szerződéses, 1923-tól rendes tanára. Életműve legnagyobb részét a falusi (bujáki) életet ábrázoló portrék, illetve zsánerképek alkotják. Népviseletbe öltözött, a közvetlenség igényével festett alakjait a nemzeti hagyomány jövőjéért aggódva alkotta meg. Képeit naturalista látásmód jellemzi, amely a kor polgári ízlésének felelt meg. A népi életmód és a népviselet iránt érzett elkötelezettségből - olykor szélsőségektől sem mentes - újságcikkeket írt, agitációs szónoklatokat, előadásokat tartott. 1935-ben Buják díszpolgárává választották.

Mesterei: Hollósy Simon.

 

 

GORKA Lívia

keramikus

(Nógrádverőce, 1925. március 5.–Diszel, 2011. augusztus 4.) 

1947-ben tett fazekas-mestervizsgát. Mestere édesapja, Gorka Géza volt. 1962: Nemzetközi Kerámia Biennálé, Prága, aranyérem; 1964: Munkácsy-díj; 1975: érdemes művész; Verőce díszpolgára. 1959-ig a verőcei Gorka-műhelyben dolgozott, azóta saját műtermében alkot. Kézműves módszerrel dolgozik, saját készítésű mázakat alkalmaz. Magas tüzű, egyéni készítésű anyagokkal dolgozik, az agyagot fémmel ötvözi. Erőteljes plasztikai hatású munkáinak színvilága visszafogott.

Mesterei: Gorka Géza.

 

 

HEGEDŰS Morgan (eredetileg Adolf)

festő

(Budapest, 1953. február 6.–Salgótarján, 1990. december 4.) 

Autodidakta, mestere: Iványi Ödön. 1982-ben felvették az Fiatal Művészek Klubjába. Rómában a Nemzetközi Akvarell Biennálén 1984-ben és 1990-ben díjat kapott. Salgótarjánban élt. ~ a csupán évtizednyi pályája során figurális kompozíciókat festett, melyeket megérintett a szürrealizmus, némiképp az expresszionizmus is. Kifejezetten kolorista festő volt, a korai indulatos, lírikus magatartást a tiszta, áttekinthető, élénk színeket használó kompozíció vette át. Életműve torzó volta ellenére is maradandó.

Mesterei: autodidakta, Iványi Ödön.

 

 

HIBÓ Tamás

grafikus

(Szolnok, 1947. november 11.–Kápolna, 1991. október 23.) 

1968-1971: Akademia Sztuk Pieknych, Varsó, 1971-1972: Magyar Képzőművészeti Főiskola. Mesterei: Viski Balás László, Eugeniusz Arct. 1974: Madách-ösztöndíj; 1975: Munka-Művészet-díj, Salgótarjáni Tavaszi Tárlat, a Nógrádi Szénbányák díja. 1990-ben tanulmányutat tett Finnországban. Festőként indult, de életműve zömében metszetekből, s főképp rézkarcokból áll. A lengyel grafikai tradíció meghatározta stílusát. Nem idegen tőle a groteszk, hangütése ironikus, szarkasztikus. Mindvégig morális problémákat feszegetett, erős társadalomkritikai attitűdje a hivatalos kultúrpolitika rosszallását váltotta ki. Míves, nagy műgonddal készült rézkarcai orwelli hangulatot árasztanak, erősen foglalkoztatta az apokalipszis, az emberiség reménytelennek látszó jövője. Utolsó éveiben újra a festészet felé fordult. Salgótarjánban élt és dolgozott.

Mesterei: Viski Balás László, Arct, Eugeniusz.

 

 

IVÁNYI Ödön

festő, grafikus

(Leszenye, 1918. november 12.–Salgótarján, 1985. január 1.) 

1943-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványaként. 1970: II. Országos Akvarell Biennálé, Eger, I. díj. A 40-es években mestere bajai művésztelepén dolgozott, később Salgótarjánban telepedett le. Állandó résztvevője volt az országos és a regionális tárlatoknak; több pályázaton sikerrel szerepelt. Festészetét szuggesztív líraiság, ugyanakkor józan, realisztikus szemléletmód jellemzi. Uralkodó témája a nógrádi táj és lakóhelye, Salgótarján. Gyakran interpretálta a dolgozó embert, valamint a nap- és évszaki jelenségeket. Elsősorban akvarellista volt.

Mesterei: Rudnay Gyula.

 

 

KACSÁK Tamás

festő

folyamatosan frissül…

Addig is:  http://www.kacsaktamas.blogspot.hu/ 

 

KALOCSAI Enikő

festő

 folyamatosan frissül…

 Honlapja: http://www.kenikoe.hu/

 

 

KICSINY Balázs

festő, szobrász

(Salgótarján, 1958. november 24.–) 

 

Honlap: http://www.balazskicsiny.com/

 

1978–1982: Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szak. 1982–1985: Magyar Képzőművészeti Főiskola murális szak. 2005–2008: Magyar Képzőművészeti Egyetem DLA-képzés. 1984 óta az FKSE tagja. 1995 óta Angliában él. Kicsiny Balázs korai, 80-as évek végi munkái a nyelvjátékok és a képi megjelenítés kettősségeire, ellentmondásaira épülő ironikus tárgyak: Székház (1989) c. szobra vasból formált, ablakformákkal áttört támlájú szék. Műveinek motívumrendszere, anyag- és eszközhasználata koherens, újra meg újra visszatérő elemekre és sajátosságokra épül. Majdminden képén és installációján használja a szenet vagy a szénport és a bányászjelképeket. 1990–1993 között a 18. századi angol festő, Thomas Gainsborough festményeinek átírásával készített portrésorozatot (Robert Andrews és Mary a felesége, Thomas Gainsborough után,1990). A képek olajjal festett fa alapján a Gainsborough-tól kölcsönzött figurák szénből kirakva jelennek meg, testkontúrjaikat fehér vonalak jelzik, a portrék hátterében a művész másik vándormotívuma, az út tűnik fel. A sorozat más darabjain vastag olajfestékvonalakkal megrajzolt bányászjelképek láthatóak. A sűrített szimbolikájú, gyakran ironikus vagy abszurd jelentésátfedésekre, analógiákra és absztrakciókra építő installációk sorát Gainsborough-sorozatához hasonlóan a klasszikus művészeti előképeket használó, de azokat absztraháló installációkkal folytatta. A Rákóczi-induló, Hollósy Simon után (1993) csakúgy mint az Okos táj (1993) c. installációját a vezetékekkel összekötött asztalok és az alájuk függesztett csillárok egymáshoz és a térhez való viszonyára építette fel. 1994-es Tizenöt út c. térberendezésében ismét az út motívumot használta: a tizenöt darab életnagyságú, testetlen, de emberi figurát formázó alakot lyukas kabátban, festett fa és drót alapú - fekete alapon fehérrel szaggatott - utakat stilizáló talapzaton és vázon, különféle pózban és gesztusokkal jelenítette meg. Festményein a bányásztéma ironikus, ugyanakkor megrázó variációi tűnnek fel, expresszív képi nyelvvel párosulva (Cím nélkül, 1994). Kicsiny Balázs 1995-ben Tizennégy c. munkájában tért vissza a szén használatához. A stációkat parafrazeáló szénpor-alapú, fehér krétával rajzolt képein matrózruhás Jézus-figura és bányász, ill. iskoláslány alakok a bibliai történet résztvevői. A képek fölött elhelyezett lámpabúrák és a profán anyagok használata felerősíti a kulturálisan terhelt ábrázolás allegorizáló-ironizáló tendenciáit, embléma-szerűségét.Utazz! ne utazz! Kényelmetlen kiállítás a lakásomban c. 1996-os művében a képregényekkel teleragasztott, a művész nappalijában elhelyezett óriáscsónak a tárgy és az anyagok szimbolikus jelentéseire való utalás, de egyszersmind ennek idézőjelbe tétele is.

A bejegyzés trackback címe:

http://nograd-art.blog.hu/api/trackback/id/tr484591714