Művészet Nógrádban

KISLEXIKON 4. SZ -

2012. május 08. 21:26 - Shah Gabi

A lexikon folyamatosan bővül.  Nógrád megyéhez köthető alkotók rövid életrajza olvashatók itt. A forrás egyelőre az artportal.hu Szándékomban áll egy részletes lexikon összeállítása műalkotásokkal együtt. Addig, míg ez el nem készül az alábbi szócikkek olvashatók:

 

SZABÓ Vladimir

festő, grafikus

(Balassagyarmat, 1905. december 5.–Budapest, 1991. december 31.) 

1924-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola növendéke, mesterei 1924-1930 között: Csók István, Rudnay Gyula, Vaszary János; 1935-1937 között Benkhard Ágost. 1933: Szinyei Társaság grafikai díja; 1948: Kiváló Munkás [könyvillusztrációs díj]; 1953, 1954: Munkácsy-díj; 1972: III. Egri Akvarell Biennálé Művészeti Alap díja; Dózsa emlékkiállítás díja; Szinyei Társaság grafikai díja; 1974: érdemes művész; 1975: Munka Érdemrend arany fokozata; 1976: Magyar Nemzeti Galéria Zichy-kiállítás díja; 1980: kiváló művész. Sikeres pályakezdése ellenére felfüggesztette művészeti tanulmányait, az orvosi egyetemen tanult. 1930-1934: római ösztöndíjas. 1949-től rendszeresen részt vett az országos festészeti és grafikai tárlatokon, 1950-1968 között a Magyar Képzőművészeti Kiállításokon. Az 50-es évektől önálló kiállítására hosszú időn át nem került sor. 1959-1961 között Franciaországban élt. Életműve nagyobbik részét grafikák, kisebbik hányadát festmények alkotják, festői és rajzolói munkálkodása egymástól elválaszthatatlan. Festészete tematikus, az avantgárd irányzatoktól függetlenül bontakozott ki; Gulácsy Lajos és Csontváry Kosztka Tivadar művészetének szellemi örököse, látásmódjuk eredeti hangú megújítója. A századforduló szecessziós művészetét naiv realista, szürrealista jegyekkel elegyítette, színélménye posztimpresszionista; rajzai a manierizmus formakincsét őrzik. Kedvenc témái, ismétlődő figurái sokféle változatban és eltérő szerepben jelennek meg, jelképpé nőnek. Képi nyelvezetét finom, aprólékos rajzosság, részletező előadásmód, élénk fantázia és meseszerűség, árnyalt lélektani érzék, valamint a humor és a groteszk megjelenítés iránti vonzalom jellemzi. A 30-as évek elején a "Római Iskola" növendékeként halászképeket festett. Életképein természetelvű látásmód, tárgyilagos ember- és tájábrázolás, mediterrán hangulataiban atmoszférateremtő erő uralkodik. (E korszak alkotásai a háború alatt javarészt megsemmisültek, köztük Ünnep c. korai fő műve is.) A víz motívum az emlékezés megtartó költőiségével tért vissza a 60-as évektől (Emlékezés tava, 1966). Pályája indulásától a könyvillusztráció művészeti tevékenysége körébe tartozott. A Híd c. folyóirat illusztrátora, Krúdy, Kormos István, Nagy Lajos, Tersánszky stb. műveinek realisztikus vagy éppen álomszerű képi tolmácsolója; párizsi évei alatt Balzac, Dumas, Flaubert, Maupassant könyveihez is készített címlapterveket. 1945 után történelmi témájú festményciklusain a magyar múlt sorsdöntő eseményeit, kiemelkedő alakjait, hőseit idézte meg (Dózsa, Zrínyi). A sokfigurás, narratív realizmussal megfestett történelmi témák mellett vidéki jelenetek, a kisemberek világa is festői tárggyá emelkedett. Az életmű utolsó évtizedeinek művészetét expresszív-szürreális fantáziavilág, szín- és formagazdagság, költői festőiség jellemzi (Komédiások falun). Különös képi világában meghökkentő, a múlt világát idéző figurák jelennek meg. Rajzain és festményein ugyanazon motívumkörök térnek vissza az ízes elbeszélőkedv keretében: állat- és embervilág (lovak, macskák, leány, meztelen női testek, öreg pár); az emlékezet tárgyi-természeti kellékei: az érintetlen természet, vizek, hegyek, csodavárosok, templomok, régiségbolt; a tömérdek figurát felvonultató ünnepségek vándor komédiásokkal, cirkuszosokkal. A torz, groteszk iránti hajlamáról tanúskodnak az emberi gyengeségeket kifigurázó, de megbocsátó képei. Kiváló kompozíciós készségét, egyszerűsítő formaképzését jelzi kifejező vonalvezetése; a papír síkját egyenletesen tölti meg, a részletek gazdagon burjánzanak, nagyobb egységeket alkotnak. Technikája Czóbel Bélával és Marc Chagall-lal rokonítja. Fürdősorozatában a fürdés mint a megtisztulás, az újjászületés allegóriája szerepel. Képei jelentős részén, önironikus ábrázolásban - a mester vonásai az arcon jól felismerhetők - maga a festő is feltűnik: magányosan vagy modelljével, kintornásként, idős emberként. Szintén gyakoriak a műteremrészletek, az égre nyitott ablakok, amelyek kozmikus távlatokat sejtetnek. Maga teremtette mitologikus világában a valóság és az elképzelt eggyé válik: álomvilága sem mentes a rémálmoktól, gúnyos álomlátomásoktól, keserű iróniától. Az idilli, szinte édeni hangulatokat fanyar ízekkel köríti, az eszményi tájakban már ott az illúziók felszámolása.

Mesterei: Csók István, Rudnay Gyula, Vaszary János, Benkhard Ágost.

 

 

SZATMÁRI Béla

üvegművész

(Hódmezővásárhely, 1938. április 12.–Budapest, 1996. január 21.) 

1956-ban Szegeden, a Magasépítőipari Technikumban szerzett építésztechnikus oklevelet. 1957-től Budapesten a Lakóépülettervező Vállalat, majd a Középülettervező Vállalat, 1961-től Salgótarjánban a Nógrád Megyei Tanácsi Tervező Iroda építésztervezője volt. 1972–1988: a salgótarjáni Madách Gimnázium és Építőipari Szakközépiskolában tanított, és emellett a Salgótarjáni Síküveggyár tervezőjeként dolgozott. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, majd 1971-től a MAOE, 1980-tól pedig a KINETEAM csoport tagja. Építésztervezői munkássága mellett a hatvanas-hetvenes évtizedfordulótól elvont rajzokat, egyedi és sokszorosított grafikákat, majd üvegre égetett zománcképeket, ragasztott üvegszobrokat, a fényt és a mozgást szintetizáló kinetikus kompozíciókat alkotott. Jelentősek az épületek belső tereibe és külső felületeire komponált tervei valamint az átfogó városképalakítási, környezetesztétikai elképzelései.

 

 

SZILCZ Marianne

üvegtervező

(Balassagyarmat, 1956. február 17.–) 

1977–1982: Magyar Iparművészeti Főiskola Szilikátipari Tanszék, mesterei: Bohus Zoltán, Horváth Márton; 1997–2000: Magyar Iparművészeti Főiskola, tanár szak. 1982–1994: salgótarjáni GLASS Üveggyártó- és forgalmazó Rt. Tervezője volt. Munkatársaival a Terítési Kultúra pályázaton II. díjat nyert. 1996 óta tanít általános iskolában és középiskolában. 1998-tól üvegfestő és ólomüvegező szakmát tanít az Illatos úti Kézműipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben, részt vett a szakma gyakorlati és elméleti kidolgozásában és beindításában. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, majd 1982-től a MAOE, a FISEb és a MKISZ, 1996-tól pedig a Magyar Üvegművészeti Társaság tagja. Automata gépen gyártható termékeket tervezett: kehely- és pohársorozatokat, többet közülük gyártottak és forgalmaztak. A gyári tervezőmunka mellett kezdett kisméretű, apró üvegdarabokból ragasztott plasztikákat, állatfigurákat, összeépített kelyheket készíteni csiszolással, homokfúvással, festéssel. Emellett festészettel és grafikával is foglalkozik.

 

 

SZŐLLŐSI Mária

textilművész

folyamatosan bővül

 

 

SZUJÓ Zoltán

grafikus

(Endrőd, 1944. március 7.–Sümeg, 1986. augusztus 3.)

Autodidakta. 1967-ben Budapesten kirakatrendező iskolát végzett. 1968-ban Salgótarjánba költözött, ahol haláláig mint dekoratőr és kiállításrendező dolgozott. 1975-ben Madách alkotói díjat kapott. Fő műfaja az artisztikus vonalrajz, a litográfia, a rézkarc, a linómetszet, az alugrafika. Erősen vonzódott a lecsúszott egzisztenciák bizarr világához. Kocsmajeleneteket, piaci kofákat, perifériára került sorsokat ábrázolt. Életműve - különösen, ha a biztos rajzi tudásra és a szarkasztikus humorra gondolunk - Gácsi Mihály oeuvre-jével állítható párhuzamba. Emlékezetesek egyéni hangvételű önálló grafikai lapjai, melyek Dylan Thomas, James Joyce, Bulgakov, Ginsberg életművéhez kapcsolódó vizuális glosszáknak tekintendők. 1976-86 között számos egyéni kiállítása volt Salgótarjánban, Debrecenben és Békéscsabán.

Mesterei: autodidakta.

 

 

TAKÁCS Géza

üvegművész

(Baglyasalja, 1924. január 24.–) 

1945–1953: a baglyasaljai Munkás Képzőművészeti Szabadiskola növendéke. A Salgótarjáni Öblösüveggyárban 1939-től üvegcsiszoló tanulóként Mánczos József tanítványa volt, majd 1942-től 1948-ig segédként dolgozott. 1948-tól az exportgyártást irányította, 1951-től a gyár tervezőjeként, 1967-től a tervezőműhely vezetőjeként tevékenykedett. Használati és díszmű-üvegek tervezésével és kivitelezésével (vázák, hamutartók, poharak, asztali készletek, lámpák, stb.) foglalkozott.

 

 

VARGA Anikó

textilművész

(Pásztó, 1976. szeptember 23. - )


Munkahely: Moholy - Nagy Művészeti Egyetem - Textil Tanszék, Nyomottanyag tervező szakirány művésztanára; Végzettsége: 2005: MIE textiltervező művész, nyomottanyag tervező szakirány; 2007: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem - designmenedzser; Tanulmányok: 1995: Bolyai János Gimnázium, Salgótarján - érettségi: Hatvan - tűzzománc dísztárgykészítő (1995-97); Rothschild Klári Ruhatervező SZKI (1997-99); Pannónia Filmstúdió- fázisrajzoló tanfolyam (1996)

Honlapja: http://vaaniko.weebly.com/cv.html   




 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://nograd-art.blog.hu/api/trackback/id/tr414497097

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.