Művészet Nógrádban

Kovács László - Nagy Zoltán

2011. július 22. 15:35 - Shah Gabi

 Elhangzott 2010.március 2-án a Bolyai János Gimnáziumban Salgótarjánban:

Kedves Diákok, tisztelt tanárok!

 

A jelenleg itt látható kiállítás két fotográfus Kovács László és Nagy Zoltán munkája a moldvai csángókról. Ez a válogatás egy hatalmas fotóanyag része, mely könyvalakban is megjelent. Az album gyönyörűen feldolgozza képekben a moldvai csángók történetét, mindennapjaikat, vallási életüket és a magyarsághoz való kötődésüket.  Először azonban pontosítsuk: kik a csángók:  a  csángók több Romániában élő magyar nyelvű kisebbségi népcsoport összefoglaló neve. Három fő csoportjuk  a moldvai csángók, a gyimesi csángók és a barcasági csángók. Mi ezen a kiállításon a moldvai csángókkal ismerkedhetünk meg.  Ősi, nyelvújítás előtti magyar nyelvjárást beszélnek, magyar iskolájuk sohasem volt, magyar papokat évszázadokig kértek, de sohasem kaptak. Templomaikban nem szólhatnak anyanyelvű miséjük. A 250 ezer csángóból még 60 ezren beszélik őseik magyar nyelvét. A fotók és az ezekből összeállított könyv a középkori virágzó magyar réteg fennmaradt emlékein, a gazdag hagyományú, ősi szokásokat őrző mai falusi élet képein és a modern önszerveződés jelein át mutatja be a moldvai magyarság történetét.

A kiállításon láthattok herlói, külsőrekecsini, pusztinai, klézsei, lészpedi, magyarfalusi, nagypataki, forrófalvi és kotnári táj-, vallási és életképeket. Ezek közül egy párra szeretném most felhívni a figyelmeteket.

Az egyik fotó  A magyar husziták által alapított Husz városának katolikus templomát ábrázolja. Mint ahogy tanulmányaitokból ti is jól tudjátok, a  huszitizmus  keresztény vallásos mozgalom volt Csehországban, amely más közép-európai országokban, így a Magyar Királyságban is követőkre talált, és az európai reformáció egyik fontos előzményének tekinthető. A mozgalom alapítója Husz János prágai pap és egyetemi tanár volt. Magyar husziták nagy számban menekültek Moldva földjére. 1416-ban alapították meg Husz városát, melynek lakói a 18. századra katolikussá vagy ortodoxszá lettek. Ami azonban nagyon fontos: az első magyar Bibliafordítás, az ún. Huszita Biblia Moldvában készült a 15. században.

Jelen kiállítás igen nagy hangsúlyt fektet a magyar nyelvű tárgyi emlékekre és a magyar nyelvűségre. Látható fotó iskolán kívüli magyar nyelvi oktatásról, iskolai magyaróráról, magyarnyelvű sírkeresztekről és egy kézzel írott magyar nyelvű énekeskönyvről is. A magyar nyelvű könyvek forgalmának hiányában a falusi kántorok – ahogy Moldvában mondják: deákok, egyházi énekeiket, imádságaikat, gyakran kéziratokban rögzítették és őrizték meg. Csak nagyon kevés számú és magyar nyelvű könyv került Moldvába, amelyeket nagy becsben tartottak. A Bibliák és az énekeskönyvek nemzedékeket szolgáltak ki. A Ceausescu-korszakban rendeletileg tiltották ugyanis a magyar nyelv használatát Moldvában, 1989-re a kelet-európai rendszerváltások évére a moldvai magyar falvakban csak nagyon ritkán lehetett nyilvános helyen magyar szót hallani, a magyar nyelvhasználat családi, baráti körbe szorult vissza.

Csodálatosan szép képek, melyek a moldvai magyar fiatalokat ábrázolja, a gyimesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Gimnázium ballagásán. A gimnázium a gyimesi, a moldvai csángó és a környékbeli székely fiatalok számára nyújt lehetőséget arra, hogy érettségit szerezhessenek. Az iskolarendszer egyik legnagyobb érdeme, hogy fogadja és anyagilag is támogatja azokat a - moldval csángó falvakból érkező - diákokat, akik magyar nyelven szeretnének tanulni. A Gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium végzős diákjai pünkösd vasárnap szokták tartani a ballagást. A helyi hagyományokhoz igazodva lóháton vonulnak végig a falun, a színpompás népviseletek tarka kavalkádjával.

Számos fotót láthatunk ezen a kiállításon, mely személyeket, családokat mutat a csíksomlyói búcsún. A csíksomlyói búcsú évszázadok óta a moldvai magyarok legfontosabb búcsújáróhelye. E település, amely Székelyföld kellős közepén létesült, ma már Csíkszeredához tartozik. Kegytemplomát minden esztendő pünkösdjén zarándokok tízezrei keresik föl. A diktatúra bukását követő esztendőkben egy-egy alkalommal több mint százezer ember kapta itt megerősödését hitében, magyarságában, jönnek a világ minden tájáról a magyarok.

Moldvából azok is jönnek, akik már elfelejtették a magyar beszédet; amint mennek föl Jézus hágóján, stációt járva az előimádkozó magyarul mondja a szót, a „kórus" románul ismétli meg. Hitük és Csíksomlyó pünkösdi ereje megtartja őket, a nyelvét-vesztettet is magyarnak. A székelyek szerint Babba Mária csodája ez. A kegyszobor, miképpen a kéttornyú ferences templom elődje, a régi templom, középkori eredetű. Középkori eredetű a Kis-Somlyón a Salvator kápolna is, bár a legenda ezt az angyal-építette csodát Szent István korából eredezteti. Babba Mária, a Napbaöltözött Asszony tizenkét csillaggal ékes festett faszobra a kegyhely  ferences krónikása szerint a mohácsi vész után az égből szállott alá. E kegyszobor kezdettől fogva csodákat tett: vakok látnak, bénák járnak, halálos betegek gyógyulnak meg közbenjárására. A régiek szerint minden veszély előtt könnyezett. Ali basa dúlását előzően csillag fénylett Mária homlokán és mellén; s ha hittel kérték őt, „elűzte" ellenségeinket. Hiába dúlt, rabolt, égetett itt tatár, török, német, s kuruc is, hiába ritka protestáns indulat - a szobor maradt. Az egyik legendában tatár harcos karddal vág Mária arcába, amelyből vér serken, s a támadó és társai rémülten menekülnek el.

A kommunista diktatúra is mindent megtett, hogy a „csíki menyecskét", ahogyan gúnyolták Máriát - ne látogassa pünkösdön senki sem.

A csíksomlyói búcsú története 1444-ig nyúlik vissza, amikor IV. Jenő pápa körlevélben buzdítja a híveket, hogy a ferencesek segítségére legyenek a templomépítésben. Az elvégzett munkáért cserébe búcsút engedélyezett. A székely nép Mária-kultusza azonban valószínűleg régibb időkig megy vissza, a „napba öltözött asszony” már a kereszténység felvétele óta a nép fő pártfogója és imáinak tárgya lehetett. A levélben a pápa is megemlíti, hogy a hívek nagy sokasága szokott összejönni ájtatosságnak okából és gyakorta nem szűnik meg Máriát tisztelni. Ősi hitvilágunkban megjelenik egy talányos rendeltetésű nagy tiszteletnek örvendő istenanya, akinek neve Boldogasszony vagy Boldoganya. Szent István azért tudta az országát Szűz Máriának felajánlani és ezt a felajánlást a magyarokkal elfogadtatni, mert a hitvilágunkban szereplő Boldogasszony - Babba - fogalma közel állt a katolikus Szűz Mária fogalmához. Mindkettőnél nem egyszerűen asszonyról van szó, hanem egy életet adó személyről. Őseink istenanyja nem az európaiak által ábrázolt Holdon, hanem a Napon, illetve a Napot szimbolizáló kereszten áll. Szent Gellért térítő törekvései során találkozott egy jóságos, fenséges mennyei asszony kultuszával, akiben mintegy Szűz Mária előképét láthatta, akinek tisztelete nagyobb akadály nélkül válhatott Mária-kultusszá és akinek költői neve sem látszott méltatlannak arra, hogy Isten anyját ékesítse. 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://nograd-art.blog.hu/api/trackback/id/tr553089267

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.