Kalocsai Enikő

2011. április 27. 18:29 - Shah Gabi

Kalocsai Enikő kiállításáról

Szécsény - Kubinyi Ferenc Múzeum 2010. április 19.

Kalocsai Enikő 1997-ben végzett a Képzőművészeti Főiskola festő szakán. Jelenleg az alkotói tevékenysége mellett egy művészeti iskola tanáraként elkötelezett híve az esztétikai nevelésnek.

Művészetét kezdetben a konstruktivizmus jellemezte, a tömegek és a formák viszonyát jelenítette meg, azaz a geometrikus formákat helyezte előtérbe. E formák nála egy-egy tájszeletet jelképeztek; ezek pedig a fények és színek dinamikájára épültek. A vörös, kék, sárga csíkok, vonalak absztrakt formában, a házakat, épületeket, erdőt, a természeti környezetet jelezték. Majd művészetében megjelent az égszelet, vagyis az égbolt a felhőkkel. Felülemelkedett a mindennapokon. Felhős képeinek itt kiállított darabja az Égi ösvény, és a Látomás az elhívatás-élményének egy-egy jelképe. Ekkor fogalmazódik meg benne a változtatás igénye, mely életének is és alkotói periódusának is a választóvonala. Választóvonal című alkotásán a tenger vizében a felhő tükröződik, az égi világ vetül vissza: vagyis - Amint fent, úgy lent, amint bent, úgy kint, amint kicsiben, úgy nagyban, ahogy a legrégebbi vallási szöveg, Hermész Triszmegisztosz Smaragdtábláján olvasható.

Kalocsai Enikő jelen kiállításának témája első ránézésre roppant egyszerűen megfogalmazható: a művésznő utazik. Bővebben: rója az utat az autópályán, hol vezetőként, hol utasként jelenik meg. Pihen, közben az égre néz, majd újra útra kel. Részben mi is azt látjuk, amit ő lát, s látjuk napszemüveges útitársát a házakat, mezőket, az erdőt, ami mellett elhalad. A történet azonban ettől jóval összetettebb. Ugyanis ismerjük a művésznő előző alkotói periódusát, mely az itt kiállított ciklusban teljesedik ki, és olvad egybe.

Kalocsai Enikő Te mit látsz c., itt kiállított sorozatában az utazást, az úton levést örökíti meg. Nem a végcél és annak lefestése a lényeg, hanem az út maga, hiszen ez az út egy beavatási folyamat. Jelen kiállítás tehát egy belső utazás, melyből a külső szemlélő csak magát a tényt láthatja. Az út a megtételéhez szükséges képességek, erények elnyerésére irányul. Út vezet a megvilágosodáshoz - a nagy vallások tanítása szerint is. Míg be nem járja a kiszabott utat, addig sok újdonság éri. Manapság azonban mindig szükség van az információk megszűrésére. Míg a Választóvonal című képén a víz volt a szűrő, itt a visszapillantó tükör, a napszemüveg jelzi ugyanezt. A visszapillantó tükör a múltba nézés, a napszemüveg pedig a nemkívánatos információkat, káros hatásokat szűri meg. A közönség azonban már egy szűrt képet kap, hiszen mást lát a műélvező, mást a képen szereplő, és megint csak másképp látja maga a művész.

Végül pedig Enikőnek ajánlom Szent Ágoston szavait, miszerint: „A felhő nem tudja, miért éppen erre száll, s miért épp ily sebesen. Érzi a késztetést: most erre van az út. De az ég tudja az okot és a célt minden felhő mögött, s tudni fogod te is, ha elég magasra szállsz, hogy túlláss a láthatáron.”